Tizenhatodik hang
Csáó! |m|
Az összetartó csapat két nappal a koncert előtt indult útnak. Ez remek, mivel lesz idejük felkészülni, vagy orvosolni a felmerülő problémákat. De mi van, ha az bonyolultabb, mint hinnénk? Vajon megoldhatóak a bajok, és ha igen, meg is oldódnak? Ám minden rosszban van valami jó, úgyhogy lesznek még meglepetések. Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! \m/
*****
Az
éjszaka közepén szerencsétlenségemre kivertek az álomból. A
kényelmetlen ülésről felkaptam a fejem, pásztáztam a környező
sötétséget, ami ráborult a kocsira. Feleslegesen. Semmit sem vettem
észre. Felkönyököltem, megnéztem a skacokat, megvan-e mindenki.
A dohányszag elenyésző szagában úszó, bezárt szagban egytől egyig könnyen kibuktunk. Len a leghamarabb, hiszen órákig folyamatosan vezetett. Megdörzsöltem a szemem, hogy jobban láthassak. Egy fokkal tisztább tekintetemmel megleltem a műszerfalon egy keresztbe font lábat, annak tulajdonosa békésen karjait összefonta a mellkasa előtt, úgy aludt. Emmett rádőlt a rádióra, szemben Len mocskos, büdös, izzadt bakancsával, álmát azonban ez sem zavarhatta meg.
A nyála is kicseppent. Grr!
Az első sorban Eddie feküdt, a kis résen keresztül a hasát láttam, pólója alatt. Alighanem alvás előtt préselte ki magát a dzsekijéből. Mellette a földön valami megmoccant. Lorrie fekete haja bozontosan került felém, hogy a homlokának egy részlete kikandikált Eddie hasa felett.
Hogy került oda? És miért vagyunk ennyire kevesen?
Kómásan húzódtam összébb egy csattanástól. Ha éberebb vagyok, valószínűleg káromkodok egyet. Az ablaknál kerestem a tettest - egy lábat. Értetlenül figyeltem az indokolatlanul lógó lábszárat a kocsi tetejéről lelógni, pont az ablak előtt.
Egyáltalán kinek a lába?
A tornacipő elárulta. Az ismerős darab egy emberé lehetett csupán, és az Rob. Elég egzotikus helyet talált az alvásra. Az még rémlik, hogy Nate a hangszerek közé zsúfolódott hátra, óvatosan, nehogy törjön zúzzon.
Oliver?
Kikandikáltam az ablakon, reflexszerűen arrébb akartam seperni a lábat, amitől alig láttam, de nem sikerült. Öt perc kellett, hogy rájöjjek, az kint van, nem bent. Megráztam a fejem, úgy kerestem a szőke dobost valamerre. Az ajtó előtt feküdt, pokrócba csavartan, csupa porral behintve, körülötte az útszéli homokban nyomok árulkodtak a mozgolódásáról. Egy másik alak - Matt teste - társult hozzá pár lépésnyire.
Nagyot sóhajtottam. Visszamásztam az ülésre, a két fiú karjai közé. Fogalmam sincs, hogy képzeltem/képzeltük ezt, vagy hogyan kiviteleztük. Szendvics pózban aludtunk hárman. Ash háta a háttámlának feszült, tetovált, vékony karját a vállam körül kulcsolta át, Cash a padló, meg a kényelmes fekvőhely között ingázott, nagyon szélre sodródva.
Az arcuk kisimultan békés volt, mint a gyerekeknek. Lényegében azok. Örök kölykök, tinik, akik sosem akarnak felnőni, csak a saját fejük után menni. Ez tetszett.
Befészkeltem magam háttal énekes társamnak, aki nem kelt fel, mégis szorosabban fogott. Megragadtam a gitárost, meghúzódtam, hogy legyen helye, és lám tökéletesen elfértünk. Kicsit nyomorogtam, de kibírhatóan. Borzalmasan melegem volt a két srác között. Erre kelhettem fel.
Folyt rólam a víz, csaknem összetapadtunk egy csomóvá. A dzsekimet úgy, ahogy volt, a lábunkhoz vágtam, egy kis friss levegő érzetével hanyatlottam fekvésbe. Reggelre szanaszét lesz rugdosva, tudom, máshová nem tehettem. Az ülés támláján nem marad meg, a padlón meg ugyanott van, mint a lábunknál.
A két ölelésbe süppedten próbáltam meg aludni. Odakint javában sötét volt, hogy az orromig se látni, a fáradtság, meg a ritkán tapasztalt teljes csend meghozta a hatást. Elnyomott a mély álom.
*****
Fogcsikorgatva nyitottam ki a szemem. Friss oxigén simogatta a bőrömet, töltötte meg a tüdőmet. Rohadtul élveztem. A két "zsemlém", akikkel az elmúlt éjszaka szendvicspózban aludtunk, eltűntek mellőlem, és szabadon legyezhettek a világ külső hatásai. Nyújtózkodtam egyet, fekve dörzsölgettem a szememből a csipát. Ez is mutatta, mennyire jól elszenderedtem két pasi mellett.
Hátra néztem a vállam felett. Mostanra Lorrie feltornázta magát Eddie mellé, akivel, ha jól sejtem, nem tudtak megegyezkedni a helymegosztást illetően, és míg aludtunk, kisebb háború dúlt a kocsiban. Egyik az egyik, másik a másik oldalt kuporgott, hogy tudjanak pihenni. Nem csak Cash-nek és Ash-nek veszett nyoma, hanem a sofőr, Len is elkeveredett, Emmett-et se találtam, Nate feje sehonnan nem került elő, Rob bakancsa nem lógott az ablakban.
Egyedül Matt lustálkodott, élvezve a három felszabadult ülőhely előnyét. Az ízületeim velem sóhajtottak felülés közben, egy rögtönzött, egy-két perces torna alatt. Kiszáradt számat kívülről, belülről próbáltam felfrissíteni, de ez kávé-, meg hideg víz híján lehetetlennek bizonyult. Feltérdeltem, az ablaküvegen át kerestem a társaság maradékát, akiket valósággal elnyelt a föld.
Lenyeltem a vihogásomat. Mindannyian kint sorakoztak, és vizeltek. Viccesen festett egy csapat huligán, a széles betonút mellett, az így is kiszáradt fű locsolása közben. A fantáziám dolgozni kezdett.
Ideje megviccelni a srácokat!
Átmásztam barátnőm felett, ügyelve, nehogy megüssem, és hogy a tervemet szépen, lassan véghezvigyem. A busz ajtajához osontam, ami résnyire hagyottan szellőztette az állott szagú kocsit. Páran bóbiskoltak hugyozás közben, de a többség elég élénk volt.
Na majd most!
- Hé fiúk! - kiáltottam ki, mire egy emberként fordultak hátra.
Emmett véletlenül ráengedte magát Len cipőjére. - Ember! Eszednél vagy? - kezdte vadul rázogatni a lábát.
- Sajnálom - makogta ész nélkül a másik.
- Senkinek sincs húgyúti problémája?
Felnevettek.
- Ha gondolod, segíthetnél tartani - ajánlotta fel Ash, óriásai vigyorral.
Rámarkoltam a kilincsre. - Kösz, nem. Asszem, mi tovább megyünk.
- Mi?
Az értetlenkedésüket egy csapással megvilágítottam. Az ajtó zárult, belül végigsüvített egy hidegebb fuvallat, amire az eddig hangomtól mocorgó emberek felébredtek. - Mi a fasz?
- Mi történt?
- Ah... Anya, öt perc - csacsogta Matt, stílusosan megvakarva a derekát.
Őrülten kuncogtam, mikor az ablakon keresztül láttam a zűrzavart. Mind harsányan nevettek, tanakodtak, mi tévők legyenek, egyedül Len szaladgált fel-alá. Elém lépett, elővette a kioktató pofát, és beszélt, megállíthatatlanul. Én csak röhögtem. Nem hallottam, ettől meg úgy tűnt, mintha egy régi néma filmbe kerültem volna. Nate megveregette Len vállát, aki egy károgó vénasszonynál is jobban mondta a magáét, Rob tornagyakorlatokat végzett fájó végtagjainak felszabadításáért.
Ash az ablaküvegre lehelt, és szemérmesen rajzolt egy farkat, aztán még egy fehér paca lett az üvegen, amire már szívecske ívelt. Beszálltam a játékba. Rajzoltam neki mikrofontól kezdve fegyverig, szívig mindent, és minden újnál felnevetett. Cash az énekes mellé préselődött, füstölő cigarettájával a fél ablakot beterítette, meztelen nők megrajzolásával fárasztva engem.
A végén nem maradt ki az ellenállhatatlan szív.
Len kihasználta a még nem telefirkált ablak előnyét, hogy üzenetet írjon. Bökdöste, hogy olvassam el, mire egy fordított kört íveltem a levegőbe. A szájáról leolvastam káromkodását: "Faszom az egészbe korán reggel!". Aztán aprólékosan, fordított betűkkel üzent.
NYISD KI! - nyomatékos hangnemben.
Letöröltem, és válaszoltam. - Kérd szépen! Aprapó, tudtad, hogy tudok visszafelé olvasni?
Egy pillanatig ledermedt, végül durván felírta. - Kérlek.
Sokkal jobb - biggyesztettem oda az ajtónyitás előtt.
- Mit csinálsz? - nyöszörögte Lorrie, mikor átmásztam felette.
- Szórakozok a fiúkkal!
Eddie átaludta a ricsajt, csak egyszer szólalt meg, de visszaaludt. Irigylem ilyen téren. Lorrie fekete haja katasztrofálisan zsíros, gubancos lett, mégsem rontott a sovány, fehér bőrű, alacsony lány szépségén, akinek általános öltözködése fekete, csupa bőrcuccokban.
- Aludj tovább! - simogattam meg a karját, erre engedelmesen lehajtotta fejét. Matt a szemét törölgette, álmos volt, a rossz kelés ellenére mosolygott a válla felett. - Jó reggelt!
- Reggelt.
Elcsigázottan szabadítottam be a kinti friss levegőt. A kint rekedt fiúk közül Len toporgott türelmetlenül.
Féltette a kisbuszt.
Sütöttek a szemei, melyek bevéreztek, pofáján alig észrevehető elalvásnyomok virítottak, szája cserepes volt a szomjúságtól. Karba font kézzel várt meg, hogy elférhessen mellettem. - Reggelt.
- Neked is - motyogta, aztán hátracsörtetett inni. Matt utána ment, miután tett egy kört a kocsi körül.
Szar lehet órákig vezetni, elismerem. Megcsóváltam a fejem. Nate talált meg legelőször, olyannyira kedveskedni akart, hogy elkapta a karomat, magához rántott a hóna alá, és becibált a srácok által formált körhöz. A füstöt vágni lehetett volna. Biztos vagyok benne, hogy ezen a végeláthatatlan füves területen elpusztulna az összes fűszál, ha ezt egy óráig csinálnák. A vizelést is beleértve.
Ash vigyorgott, a füst hömpölygött a foga mögül, Nate az orrán át fújta ki, Cash-nek beszéd közben távozott a felleg. - Cigit, hétalvó?
- Kérek - fogadtam el a kis rudat.
Meggyújtottam, elöntött a nikotin szokott nyugodtsága. Emmett-et, Olivert elvesztettem szem elől, rájöttem, csak mert hátul lomolnak, ébresztgetik magukat némi vízzel, amihez nemrég Len csatlakozott. - Mekkora tréfamester vagy, mi!? - dörgölt a hajamba Ash, egy-két hajszálam ráakadt karkötőire.
- Nem hagyhattam ki.
- Azt se, hogy a két tökkelütött között aludj - mutatott szét Nate.
Félénken vállat vontam, karja vele együtt libbent. - Kényelmes volt.
- Ezt se mondták nekem sose - kuncogott Ash, egyszer nekem, egyszer Cash-nek szegezve tekintetét. - Azt igen, hogy nagy, meg hogy kurva jó, de a kényelmest sosem.
- Most megkaptad. Mindketten! - a fekete sörényes gitáros mosolyogva szívta az utolsókat cigijéből. - Majdnem leestél az éjszaka - tájékoztattam a fiút.
- Igen? Ash nagy seggétől lehet.
- Az enyém? Aha. Biztos. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyseggű!
- Nyugi, visszahúztalak. Jó kezekben voltál.
- Ez nem fair - dobbantott Nate. - Ma este velem alszol! - nézett le derűsen. - Nem menekülsz, előlem nincs menekvés.
- Oké, benne vagyok. Ti meg kapjátok el Lorriet.
- A barátja nem haragszik? - kérdezte Ash tapogatózva, talpa alatt ropogtatta a csikket.
Zsigerből feleltem. - Jay jó srác. Megérti, mi folyik a bandában. Különben is, mióta érdekel téged, hogy egy csajnak van-e barátja, vagy nincs?
Felnevetett. - Igaz. Azért mégsem vagyok annyira szörnyű, hogy kapcsolatokat romboljak.
- Frankó.
- Ez viszont rád nem vonatkozik! Ugye? - meresztett kiskutya szemeket a mellettem álló.
- Tán fel akarsz szedni?
- Talán!?
- Nincs barátom - közöltem, száműzve az apróra összement rudat. - És egyelőre független akarok maradni. Máshogy hogy élvezzem az életet?
Kiszúrtam, ahogy Len a vezetőüléshez trappol. Sokkal jobb színben volt, a hangulata valamelyest javult.
- Hé! Megállunk a következő benzinkútnál?
- Meg - vigyorgott a szőke beszállás előtt.
- Pisilni akarsz? - lökött a hátsójával egyet rajtam Ash. - Elintézheted a szabadban.
- Kávézni akarok - nyújtottam a nyelvemet. - Meg egy sört - tápászkodtam fel a furgonba.
- Micsoda segg!
Jókedvűen másztam hátra, fejemet ráztam a barom Nate bókjára. Nagyot ásítottam, kis híján felrúgtam Lorriet, mert a lábam belé akadt. Morcosan, elgémberedve kelt, akár csak Eddie. Én tökéletesen kialudtam magam. Összegömbölyödtem a két fiú között, felraktam lábamat az előttem domborodó ülésre, és belesüppedtem a puha huzatba.
*****
- Nem mondod komolyan?
Len nem törődött a tűző nappal. Ingerülten őrlődött. - De.
Az nem lehet. Itt a vége?
Nem mondtuk ki nyíltan, hogy a koncertnek lőttek, a feszültség ezért késsel vágható volt. A lerobbant furgon kinyitott, árnyékos hátuljában ücsörögtünk páran, mások a hűvösben álltak, Len, Emett meg a tűző napon. Épphogy célba értünk.
Lorrie a furgon végének a szélén ülve harangozott lábaival, lázasan gondolkozott a szokatlanul hirtelen beálló csendben. Ash, velem szemben ült, felhúzott térdekkel, láthatóan rendíthetetlenül. Egy kicsit sem törte le a dolog. Cash rögtön tőlem balra pengetgetett, ezzel vezetve le az energiáját. Ha a szavak befuccsolnak, ha a való életben kudarcot vall, oda menekül. Nate, Eddie, Matt az ajtó hűvösébe húzódtak, Emmett dögkeselyűként kis köröket rótt egy láthatatlan vonalon, lassan, játékosan lóbálva a lábát, közben minden útjába kerülő kavicsot felrúgott. Oliver Robbal cigizgetett, a másik hűvös folt tövében. - Mit mondott a pasas?
Len megint elszottyadt. A bekrepált kocsit a szerelő szerint két nap múlva lehet megint biztonságosan, probléma nélkül vezetni. Addigra kifutunk az időből. Az túl sok. - Hogy ideküld valakit, de keresztet vethetünk a koncertnek!
Ez nem lehet igaz!
A karomon doboltam, kézen fogható megoldást keresve, és sajnos az egyetlen lehetőség is csekély esélyt mutatott a megvalósításra. Pláne, ha meg sem próbáljuk. Felpattantam, előhúztam a gitártokomat, benne a gitárral, amit a hátamra csaptam. Az útra csak a felszereléseket hoztuk, meg néhány bankót, amivel talán kihúzhatjuk, míg odaérünk. - Mit csinálsz?
- Nem ücsöröghetünk egész nap - vetettem oda felháborodottan. - Nem? Stoppal megyünk.
Lenben elhalt a tajtékzás, immár döbbenten figyelte, hogyan ugrom talpra, hessegetem a többieket. - Eszednél vagy? Ki venne fel ennyi embert, ennyi felszereléssel?
- Sok jó ember, kis helyen is elfér - ugrott Matt, hogy kihalássza a dobfelszereléseit.
Legalább ő velem van.
- Próbáljuk meg! - lelkesedett telipofás mosollyal Emmett. - Hisz ha nem tesszük, itt ragadunk, egy vas nélkül!
Nate játékosan félrelökte, mikor fel akart lépni a peremre. - Biztos fog erre járni egy lepattant alak, aki megszán. Lehetne dögös is.
- Nagyon dögös.
Értekezésüket gyorsan félbeszakítottam. - Hahó, egyszerre csak egy! Örüljünk annak, ha ma Phoneix-be jutunk!
Mindenki pakolt, a szürke köd, ami beborított minket a lehangoltsággal, felszívódott. Len földbe gyökerezett lábakkal állt, értetlenül állva a dolgok előtt, amibe keveredett. A cuccok gyülemlettek a poros földön, és kiürültek a buszból. Nyomatékosan biccentettem a fiúk felé. Jó lett volna, ha segít. - Hagyjam itt a buszt? - nyögte.
Széttártam a karomat. - Van más út? Itt lesznek érte nemsokára, addig nem viszik sehová.
A fejét csóválta. Járatta gyorsan sikló tekintetét a nevető, lökdösődő barátainkon.
- Mi lesz? Maradni akarsz? Ember, ez csak egy furgon! Nem vonják le a fizudból, elvégre, a szerelő, vagy a tököm tudja ki is megmondta, ez akkor is megtörténik, ha egyhelyben áll.
Nagy levegőt vett, a szemét forgatta, mégis sikerült annyira meggyőznöm, hogy percekkel később már fel sem tűnt neki, min drámázott korábban annyit.
*****
Megsülök.
Sehol egy árnyék, sehol semmi. Minden autó, amint meglátja, milyen suttyó, teletetovált, csóró, izzadt emberekkel, zenészekkel van dolga, tovább hajt. Váltogattuk egymást, hátha a szimpatikusság miatt ez az ódzkodás. Attól hát, csakhogy egyikünk sem szimpi az embereknek. A fiúk lekapták a felsőjüket, úgy flangáltak, némiképp barnultabban. A kabátjaink, a fiúk pólói, három-négy pár cipő is nagy halmazban magasodott mögöttünk, a felszerelésekkel együtt. Nemsokára tovább kellesz mennünk.
Megkötöttem hosszú, fekete felsőmet a mellem alatt, a nap sugarai végigsimítottak rajta. Hosszú nadrágom szárát feltűrtem a combomig, elviselhetőbbé téve a meleget, körülbelül két percig. A hajam csomóssá vált.
Utáltam.
Asht váltottam, aki kipirosodott a Naptól. Alig barnult. Láttam, a bőre olyan érzékeny, mint Lorrie-nak. Kénytelen volt a hosszú cuccait nem feltűrni, hogy ne pattogzon ki. Förtelmes. Robotisan lecövekeltem a hosszú, végeláthatatlan út szélén, feltartottam a hüvelykujjamat, és rögvest ért egy kis szélmozgás. Elnyomta a szagomat, lehűtötte a tarkómat, a hónom alját, amit a verítéknek köszönhetek.
Fél órája ácsorogtam már, de eddig semmi. - Váltalak - dünnyögte Cash.
- Várj! - intettem vissza ülésbe.
Feltűnt egy hat személyes, fehér autó, hippijelekkel, szívecskékkel telerajzolva. Kitartóan stoppoltam, mire a nagy behemót közeledve megrengette a végtagjaimat, főleg lassításkor. A többiek izgatottan morocogtak, felpattantak a helyükről. Végül a kocsi megállt. Odasétáltam az anyósülés ablakához, amit a sofőr lehúzott. Egy aranyos, vidéki lány fogadott, rikító kék szemmel, kopott barna hajjal, egy szűk, rózsaszín felsőben, hosszú szárú farmerben, és a meleg ellen védekezve mezítelen lábakkal. A kormány plüssös volt, odabent érdekes, természetes illat fogadott, mint egy kanadai erdőben. A visszapillantón dominók lóbicáltak, pár fokkal hidegebb hőmérséklet józanított ki.
- Helló. Fuvar kéne?
Selymes hangjából azonnal tudtam, hogy ő lesz a megmentőnk. - Szia. Igen. Az a helyzet, hogy a furgonunk pár kilométerrel arrébb bemondta az unalmast.
- Láttam idefelé jövet - bólint. - Hová tartotok?
- Phoenix-be.
- Ó! Én előtte kanyarodom el, de attól az elágazástól nincs messze a város. Elviszlek titeket! - kinézett a vállam felett. - Mind a tiétek?
- Igen. Fellépésre igyekszünk.
- Komoly? Az király. Hívd a barátaidat, pattanjatok be!
A dohányszag elenyésző szagában úszó, bezárt szagban egytől egyig könnyen kibuktunk. Len a leghamarabb, hiszen órákig folyamatosan vezetett. Megdörzsöltem a szemem, hogy jobban láthassak. Egy fokkal tisztább tekintetemmel megleltem a műszerfalon egy keresztbe font lábat, annak tulajdonosa békésen karjait összefonta a mellkasa előtt, úgy aludt. Emmett rádőlt a rádióra, szemben Len mocskos, büdös, izzadt bakancsával, álmát azonban ez sem zavarhatta meg.
A nyála is kicseppent. Grr!
Az első sorban Eddie feküdt, a kis résen keresztül a hasát láttam, pólója alatt. Alighanem alvás előtt préselte ki magát a dzsekijéből. Mellette a földön valami megmoccant. Lorrie fekete haja bozontosan került felém, hogy a homlokának egy részlete kikandikált Eddie hasa felett.
Hogy került oda? És miért vagyunk ennyire kevesen?
Kómásan húzódtam összébb egy csattanástól. Ha éberebb vagyok, valószínűleg káromkodok egyet. Az ablaknál kerestem a tettest - egy lábat. Értetlenül figyeltem az indokolatlanul lógó lábszárat a kocsi tetejéről lelógni, pont az ablak előtt.
Egyáltalán kinek a lába?
A tornacipő elárulta. Az ismerős darab egy emberé lehetett csupán, és az Rob. Elég egzotikus helyet talált az alvásra. Az még rémlik, hogy Nate a hangszerek közé zsúfolódott hátra, óvatosan, nehogy törjön zúzzon.
Oliver?
Kikandikáltam az ablakon, reflexszerűen arrébb akartam seperni a lábat, amitől alig láttam, de nem sikerült. Öt perc kellett, hogy rájöjjek, az kint van, nem bent. Megráztam a fejem, úgy kerestem a szőke dobost valamerre. Az ajtó előtt feküdt, pokrócba csavartan, csupa porral behintve, körülötte az útszéli homokban nyomok árulkodtak a mozgolódásáról. Egy másik alak - Matt teste - társult hozzá pár lépésnyire.
Nagyot sóhajtottam. Visszamásztam az ülésre, a két fiú karjai közé. Fogalmam sincs, hogy képzeltem/képzeltük ezt, vagy hogyan kiviteleztük. Szendvics pózban aludtunk hárman. Ash háta a háttámlának feszült, tetovált, vékony karját a vállam körül kulcsolta át, Cash a padló, meg a kényelmes fekvőhely között ingázott, nagyon szélre sodródva.
Az arcuk kisimultan békés volt, mint a gyerekeknek. Lényegében azok. Örök kölykök, tinik, akik sosem akarnak felnőni, csak a saját fejük után menni. Ez tetszett.
Befészkeltem magam háttal énekes társamnak, aki nem kelt fel, mégis szorosabban fogott. Megragadtam a gitárost, meghúzódtam, hogy legyen helye, és lám tökéletesen elfértünk. Kicsit nyomorogtam, de kibírhatóan. Borzalmasan melegem volt a két srác között. Erre kelhettem fel.
Folyt rólam a víz, csaknem összetapadtunk egy csomóvá. A dzsekimet úgy, ahogy volt, a lábunkhoz vágtam, egy kis friss levegő érzetével hanyatlottam fekvésbe. Reggelre szanaszét lesz rugdosva, tudom, máshová nem tehettem. Az ülés támláján nem marad meg, a padlón meg ugyanott van, mint a lábunknál.
A két ölelésbe süppedten próbáltam meg aludni. Odakint javában sötét volt, hogy az orromig se látni, a fáradtság, meg a ritkán tapasztalt teljes csend meghozta a hatást. Elnyomott a mély álom.
*****
Fogcsikorgatva nyitottam ki a szemem. Friss oxigén simogatta a bőrömet, töltötte meg a tüdőmet. Rohadtul élveztem. A két "zsemlém", akikkel az elmúlt éjszaka szendvicspózban aludtunk, eltűntek mellőlem, és szabadon legyezhettek a világ külső hatásai. Nyújtózkodtam egyet, fekve dörzsölgettem a szememből a csipát. Ez is mutatta, mennyire jól elszenderedtem két pasi mellett.
Hátra néztem a vállam felett. Mostanra Lorrie feltornázta magát Eddie mellé, akivel, ha jól sejtem, nem tudtak megegyezkedni a helymegosztást illetően, és míg aludtunk, kisebb háború dúlt a kocsiban. Egyik az egyik, másik a másik oldalt kuporgott, hogy tudjanak pihenni. Nem csak Cash-nek és Ash-nek veszett nyoma, hanem a sofőr, Len is elkeveredett, Emmett-et se találtam, Nate feje sehonnan nem került elő, Rob bakancsa nem lógott az ablakban.
Egyedül Matt lustálkodott, élvezve a három felszabadult ülőhely előnyét. Az ízületeim velem sóhajtottak felülés közben, egy rögtönzött, egy-két perces torna alatt. Kiszáradt számat kívülről, belülről próbáltam felfrissíteni, de ez kávé-, meg hideg víz híján lehetetlennek bizonyult. Feltérdeltem, az ablaküvegen át kerestem a társaság maradékát, akiket valósággal elnyelt a föld.
Lenyeltem a vihogásomat. Mindannyian kint sorakoztak, és vizeltek. Viccesen festett egy csapat huligán, a széles betonút mellett, az így is kiszáradt fű locsolása közben. A fantáziám dolgozni kezdett.
Ideje megviccelni a srácokat!
Átmásztam barátnőm felett, ügyelve, nehogy megüssem, és hogy a tervemet szépen, lassan véghezvigyem. A busz ajtajához osontam, ami résnyire hagyottan szellőztette az állott szagú kocsit. Páran bóbiskoltak hugyozás közben, de a többség elég élénk volt.
Na majd most!
- Hé fiúk! - kiáltottam ki, mire egy emberként fordultak hátra.
Emmett véletlenül ráengedte magát Len cipőjére. - Ember! Eszednél vagy? - kezdte vadul rázogatni a lábát.
- Sajnálom - makogta ész nélkül a másik.
- Senkinek sincs húgyúti problémája?
Felnevettek.
- Ha gondolod, segíthetnél tartani - ajánlotta fel Ash, óriásai vigyorral.
Rámarkoltam a kilincsre. - Kösz, nem. Asszem, mi tovább megyünk.
- Mi?
Az értetlenkedésüket egy csapással megvilágítottam. Az ajtó zárult, belül végigsüvített egy hidegebb fuvallat, amire az eddig hangomtól mocorgó emberek felébredtek. - Mi a fasz?
- Mi történt?
- Ah... Anya, öt perc - csacsogta Matt, stílusosan megvakarva a derekát.
Őrülten kuncogtam, mikor az ablakon keresztül láttam a zűrzavart. Mind harsányan nevettek, tanakodtak, mi tévők legyenek, egyedül Len szaladgált fel-alá. Elém lépett, elővette a kioktató pofát, és beszélt, megállíthatatlanul. Én csak röhögtem. Nem hallottam, ettől meg úgy tűnt, mintha egy régi néma filmbe kerültem volna. Nate megveregette Len vállát, aki egy károgó vénasszonynál is jobban mondta a magáét, Rob tornagyakorlatokat végzett fájó végtagjainak felszabadításáért.
Ash az ablaküvegre lehelt, és szemérmesen rajzolt egy farkat, aztán még egy fehér paca lett az üvegen, amire már szívecske ívelt. Beszálltam a játékba. Rajzoltam neki mikrofontól kezdve fegyverig, szívig mindent, és minden újnál felnevetett. Cash az énekes mellé préselődött, füstölő cigarettájával a fél ablakot beterítette, meztelen nők megrajzolásával fárasztva engem.
A végén nem maradt ki az ellenállhatatlan szív.
Len kihasználta a még nem telefirkált ablak előnyét, hogy üzenetet írjon. Bökdöste, hogy olvassam el, mire egy fordított kört íveltem a levegőbe. A szájáról leolvastam káromkodását: "Faszom az egészbe korán reggel!". Aztán aprólékosan, fordított betűkkel üzent.
NYISD KI! - nyomatékos hangnemben.
Letöröltem, és válaszoltam. - Kérd szépen! Aprapó, tudtad, hogy tudok visszafelé olvasni?
Egy pillanatig ledermedt, végül durván felírta. - Kérlek.
Sokkal jobb - biggyesztettem oda az ajtónyitás előtt.
- Mit csinálsz? - nyöszörögte Lorrie, mikor átmásztam felette.
- Szórakozok a fiúkkal!
Eddie átaludta a ricsajt, csak egyszer szólalt meg, de visszaaludt. Irigylem ilyen téren. Lorrie fekete haja katasztrofálisan zsíros, gubancos lett, mégsem rontott a sovány, fehér bőrű, alacsony lány szépségén, akinek általános öltözködése fekete, csupa bőrcuccokban.
- Aludj tovább! - simogattam meg a karját, erre engedelmesen lehajtotta fejét. Matt a szemét törölgette, álmos volt, a rossz kelés ellenére mosolygott a válla felett. - Jó reggelt!
- Reggelt.
Elcsigázottan szabadítottam be a kinti friss levegőt. A kint rekedt fiúk közül Len toporgott türelmetlenül.
Féltette a kisbuszt.
Sütöttek a szemei, melyek bevéreztek, pofáján alig észrevehető elalvásnyomok virítottak, szája cserepes volt a szomjúságtól. Karba font kézzel várt meg, hogy elférhessen mellettem. - Reggelt.
- Neked is - motyogta, aztán hátracsörtetett inni. Matt utána ment, miután tett egy kört a kocsi körül.
Szar lehet órákig vezetni, elismerem. Megcsóváltam a fejem. Nate talált meg legelőször, olyannyira kedveskedni akart, hogy elkapta a karomat, magához rántott a hóna alá, és becibált a srácok által formált körhöz. A füstöt vágni lehetett volna. Biztos vagyok benne, hogy ezen a végeláthatatlan füves területen elpusztulna az összes fűszál, ha ezt egy óráig csinálnák. A vizelést is beleértve.
Ash vigyorgott, a füst hömpölygött a foga mögül, Nate az orrán át fújta ki, Cash-nek beszéd közben távozott a felleg. - Cigit, hétalvó?
- Kérek - fogadtam el a kis rudat.
Meggyújtottam, elöntött a nikotin szokott nyugodtsága. Emmett-et, Olivert elvesztettem szem elől, rájöttem, csak mert hátul lomolnak, ébresztgetik magukat némi vízzel, amihez nemrég Len csatlakozott. - Mekkora tréfamester vagy, mi!? - dörgölt a hajamba Ash, egy-két hajszálam ráakadt karkötőire.
- Nem hagyhattam ki.
- Azt se, hogy a két tökkelütött között aludj - mutatott szét Nate.
Félénken vállat vontam, karja vele együtt libbent. - Kényelmes volt.
- Ezt se mondták nekem sose - kuncogott Ash, egyszer nekem, egyszer Cash-nek szegezve tekintetét. - Azt igen, hogy nagy, meg hogy kurva jó, de a kényelmest sosem.
- Most megkaptad. Mindketten! - a fekete sörényes gitáros mosolyogva szívta az utolsókat cigijéből. - Majdnem leestél az éjszaka - tájékoztattam a fiút.
- Igen? Ash nagy seggétől lehet.
- Az enyém? Aha. Biztos. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyseggű!
- Nyugi, visszahúztalak. Jó kezekben voltál.
- Ez nem fair - dobbantott Nate. - Ma este velem alszol! - nézett le derűsen. - Nem menekülsz, előlem nincs menekvés.
- Oké, benne vagyok. Ti meg kapjátok el Lorriet.
- A barátja nem haragszik? - kérdezte Ash tapogatózva, talpa alatt ropogtatta a csikket.
Zsigerből feleltem. - Jay jó srác. Megérti, mi folyik a bandában. Különben is, mióta érdekel téged, hogy egy csajnak van-e barátja, vagy nincs?
Felnevetett. - Igaz. Azért mégsem vagyok annyira szörnyű, hogy kapcsolatokat romboljak.
- Frankó.
- Ez viszont rád nem vonatkozik! Ugye? - meresztett kiskutya szemeket a mellettem álló.
- Tán fel akarsz szedni?
- Talán!?
- Nincs barátom - közöltem, száműzve az apróra összement rudat. - És egyelőre független akarok maradni. Máshogy hogy élvezzem az életet?
Kiszúrtam, ahogy Len a vezetőüléshez trappol. Sokkal jobb színben volt, a hangulata valamelyest javult.
- Hé! Megállunk a következő benzinkútnál?
- Meg - vigyorgott a szőke beszállás előtt.
- Pisilni akarsz? - lökött a hátsójával egyet rajtam Ash. - Elintézheted a szabadban.
- Kávézni akarok - nyújtottam a nyelvemet. - Meg egy sört - tápászkodtam fel a furgonba.
- Micsoda segg!
Jókedvűen másztam hátra, fejemet ráztam a barom Nate bókjára. Nagyot ásítottam, kis híján felrúgtam Lorriet, mert a lábam belé akadt. Morcosan, elgémberedve kelt, akár csak Eddie. Én tökéletesen kialudtam magam. Összegömbölyödtem a két fiú között, felraktam lábamat az előttem domborodó ülésre, és belesüppedtem a puha huzatba.
*****
- Nem mondod komolyan?
Len nem törődött a tűző nappal. Ingerülten őrlődött. - De.
Az nem lehet. Itt a vége?
Nem mondtuk ki nyíltan, hogy a koncertnek lőttek, a feszültség ezért késsel vágható volt. A lerobbant furgon kinyitott, árnyékos hátuljában ücsörögtünk páran, mások a hűvösben álltak, Len, Emett meg a tűző napon. Épphogy célba értünk.
Lorrie a furgon végének a szélén ülve harangozott lábaival, lázasan gondolkozott a szokatlanul hirtelen beálló csendben. Ash, velem szemben ült, felhúzott térdekkel, láthatóan rendíthetetlenül. Egy kicsit sem törte le a dolog. Cash rögtön tőlem balra pengetgetett, ezzel vezetve le az energiáját. Ha a szavak befuccsolnak, ha a való életben kudarcot vall, oda menekül. Nate, Eddie, Matt az ajtó hűvösébe húzódtak, Emmett dögkeselyűként kis köröket rótt egy láthatatlan vonalon, lassan, játékosan lóbálva a lábát, közben minden útjába kerülő kavicsot felrúgott. Oliver Robbal cigizgetett, a másik hűvös folt tövében. - Mit mondott a pasas?
Len megint elszottyadt. A bekrepált kocsit a szerelő szerint két nap múlva lehet megint biztonságosan, probléma nélkül vezetni. Addigra kifutunk az időből. Az túl sok. - Hogy ideküld valakit, de keresztet vethetünk a koncertnek!
Ez nem lehet igaz!
A karomon doboltam, kézen fogható megoldást keresve, és sajnos az egyetlen lehetőség is csekély esélyt mutatott a megvalósításra. Pláne, ha meg sem próbáljuk. Felpattantam, előhúztam a gitártokomat, benne a gitárral, amit a hátamra csaptam. Az útra csak a felszereléseket hoztuk, meg néhány bankót, amivel talán kihúzhatjuk, míg odaérünk. - Mit csinálsz?
- Nem ücsöröghetünk egész nap - vetettem oda felháborodottan. - Nem? Stoppal megyünk.
Lenben elhalt a tajtékzás, immár döbbenten figyelte, hogyan ugrom talpra, hessegetem a többieket. - Eszednél vagy? Ki venne fel ennyi embert, ennyi felszereléssel?
- Sok jó ember, kis helyen is elfér - ugrott Matt, hogy kihalássza a dobfelszereléseit.
Legalább ő velem van.
- Próbáljuk meg! - lelkesedett telipofás mosollyal Emmett. - Hisz ha nem tesszük, itt ragadunk, egy vas nélkül!
Nate játékosan félrelökte, mikor fel akart lépni a peremre. - Biztos fog erre járni egy lepattant alak, aki megszán. Lehetne dögös is.
- Nagyon dögös.
Értekezésüket gyorsan félbeszakítottam. - Hahó, egyszerre csak egy! Örüljünk annak, ha ma Phoneix-be jutunk!
Mindenki pakolt, a szürke köd, ami beborított minket a lehangoltsággal, felszívódott. Len földbe gyökerezett lábakkal állt, értetlenül állva a dolgok előtt, amibe keveredett. A cuccok gyülemlettek a poros földön, és kiürültek a buszból. Nyomatékosan biccentettem a fiúk felé. Jó lett volna, ha segít. - Hagyjam itt a buszt? - nyögte.
Széttártam a karomat. - Van más út? Itt lesznek érte nemsokára, addig nem viszik sehová.
A fejét csóválta. Járatta gyorsan sikló tekintetét a nevető, lökdösődő barátainkon.
- Mi lesz? Maradni akarsz? Ember, ez csak egy furgon! Nem vonják le a fizudból, elvégre, a szerelő, vagy a tököm tudja ki is megmondta, ez akkor is megtörténik, ha egyhelyben áll.
Nagy levegőt vett, a szemét forgatta, mégis sikerült annyira meggyőznöm, hogy percekkel később már fel sem tűnt neki, min drámázott korábban annyit.
*****
Megsülök.
Sehol egy árnyék, sehol semmi. Minden autó, amint meglátja, milyen suttyó, teletetovált, csóró, izzadt emberekkel, zenészekkel van dolga, tovább hajt. Váltogattuk egymást, hátha a szimpatikusság miatt ez az ódzkodás. Attól hát, csakhogy egyikünk sem szimpi az embereknek. A fiúk lekapták a felsőjüket, úgy flangáltak, némiképp barnultabban. A kabátjaink, a fiúk pólói, három-négy pár cipő is nagy halmazban magasodott mögöttünk, a felszerelésekkel együtt. Nemsokára tovább kellesz mennünk.
Megkötöttem hosszú, fekete felsőmet a mellem alatt, a nap sugarai végigsimítottak rajta. Hosszú nadrágom szárát feltűrtem a combomig, elviselhetőbbé téve a meleget, körülbelül két percig. A hajam csomóssá vált.
Utáltam.
Asht váltottam, aki kipirosodott a Naptól. Alig barnult. Láttam, a bőre olyan érzékeny, mint Lorrie-nak. Kénytelen volt a hosszú cuccait nem feltűrni, hogy ne pattogzon ki. Förtelmes. Robotisan lecövekeltem a hosszú, végeláthatatlan út szélén, feltartottam a hüvelykujjamat, és rögvest ért egy kis szélmozgás. Elnyomta a szagomat, lehűtötte a tarkómat, a hónom alját, amit a verítéknek köszönhetek.
Fél órája ácsorogtam már, de eddig semmi. - Váltalak - dünnyögte Cash.
- Várj! - intettem vissza ülésbe.
Feltűnt egy hat személyes, fehér autó, hippijelekkel, szívecskékkel telerajzolva. Kitartóan stoppoltam, mire a nagy behemót közeledve megrengette a végtagjaimat, főleg lassításkor. A többiek izgatottan morocogtak, felpattantak a helyükről. Végül a kocsi megállt. Odasétáltam az anyósülés ablakához, amit a sofőr lehúzott. Egy aranyos, vidéki lány fogadott, rikító kék szemmel, kopott barna hajjal, egy szűk, rózsaszín felsőben, hosszú szárú farmerben, és a meleg ellen védekezve mezítelen lábakkal. A kormány plüssös volt, odabent érdekes, természetes illat fogadott, mint egy kanadai erdőben. A visszapillantón dominók lóbicáltak, pár fokkal hidegebb hőmérséklet józanított ki.
- Helló. Fuvar kéne?
Selymes hangjából azonnal tudtam, hogy ő lesz a megmentőnk. - Szia. Igen. Az a helyzet, hogy a furgonunk pár kilométerrel arrébb bemondta az unalmast.
- Láttam idefelé jövet - bólint. - Hová tartotok?
- Phoenix-be.
- Ó! Én előtte kanyarodom el, de attól az elágazástól nincs messze a város. Elviszlek titeket! - kinézett a vállam felett. - Mind a tiétek?
- Igen. Fellépésre igyekszünk.
- Komoly? Az király. Hívd a barátaidat, pattanjatok be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése