Keddi Bejegyzés

Könyvélmény

Rövid tartalom:

A Guns 'n' Roses és a Velvet Revolver gitárosa, a fiatalabb nemzedékek szemében már-már hendrixi ikonnak számító zenész, droggal, szexszel, rock 'n' rollal kapcsolatos botrányok főszereplője, „rendes fazon” és "kibírhatatlan állat"…
Ki ez az ember? Hogyan indult? Milyen hatások érték? Slash fordulatosan és szemléletesen mutatja be, hogyan válhat egy Los Angeles-i bringaőrült tinédzserből gitáros, később szupersztár. Elmeséli a balhékat, a csajozásokat, az éveken keresztül tartó turnékat; bevallja, mennyire szerette, és még most is mennyire tiszteli azt az embert, aki mögött és mellett éveken keresztül a gitárt nyúzta – aki miatt otthagyta a biztos megélhetést és biztos sikert jelentő bandát. Mesél a hullámvölgyről, az elvonókúrákról, az újrakezdésekről; mesél a terveiről, és kiderül, hogy már rég nincs benne harag Axl iránt. Ki tudja, talán az újrakezdés is lehetséges…

Véleményem:

Hol is kezdhetném? A legegyszerűbb az, hogyha a körülményekkel kezdem, eltérek valamennyire a kritikától ( ne haragudjatok ezért ). Egészen kicsi koromtól kezdve hallgatom a rock "típusú" zenéket, különösen a Guns N' Rosest. A családom nagy része imádja ezeket a zenéket, teljesen átérzik azt, amit én szoktam ilyenkor, vagy akár ti. Édesanyám kisebb koromban mutogatott számokat lemezről, CD-ről, kazettáról ( mert igen, akkor még az volt a menő ), aztán az interneten, vagy éppen a TV-ben. Mesélt történeteket, amiket hallott, és megragadta őt, ami persze a rockhoz kapcsolódott. Szóval, már kis pisisként rajtuk csüngtem, nagy szemekkel néztem az ugráló bácsikat, és el sem tudtam képzelni, mi történik. A zene tetszett, kezdtem kapizsgálni azt, amit ma már felnőtt fejjel tudok értékelni, megértem, szeretem. Aztán évekkel ezelőtt találkoztam anyám új párjával, aki történetesen zenész volt, mára már családapa ( de egy örök gyerek ).

Bebizonyítani nem tudom, személyes benyomásom szerint azonban igaz az, hogy az azonos csillagjegyű emberek megtalálják az összhangot. Vele egyértelműen megtörtént. A régi szobája, és a mostani lakása tele van rock kazettákkal, egy halom CD-vel, DVD-vel, pólóval, unalmában gitározgat ( én is tanulgatok ). Szóval amit el bírtok képzelni. Tök frankó!

Az érkező öcsém ágyát szerelte össze, odakint esett az eső, szürke volt az ég, mint tegnap például egész nap. A polcán megláttam ezt a könyvet. Harsogó nagybetűk: SLASH. "Azta! - mondom. - Mi a franc?" Könyv mániás vagyok, úgyhogy rárepültem, pedig nem tudtam, mire számíthatok. Leültem vele az ágyra, megforgattam, hogy elolvassam a tartalmát. Nem választok borító alapján, de ember, még az is bejött! Nem állhattam meg, hogy fellapozzam. Az előszónál már fennakadt a szemem, az első fejezet első soráról nem is beszélve. Szinte ittam a sorokat. "Ez a fickó eszméletlen!" - gondoltam naivan, miután letettem az első húsz-harminc oldal után. Ez még szinte semmi sem volt.

A gyerekkora ismerős, tudtam azonosulni vele, de ez nem az egyetlen dolog, ami miatt imádtam, már a legelején. Anya barátjával elkezdtünk dumálgatni erről-arról, és szóba jött a kezemben szorongatott könyv. Bizonygatta, hogy olvassam el, tetszeni fog. Elmesélte, hogy annak idején a Pesten töltött időkben hogyan szerezte be, a mágikus mese még jobban megcsiklandozott. Természetesen azóta mai napig vitázunk anyukámmal, hogy ki a jobb? Guns vagy Aerosmith? Axl Rose vagy Steven Tyler? Slash vagy Joe? Én, és a barátja mindig az előbbi, míg ő az utóbbi, valamint Bon Jovi felé húzódik, akibe történetesen tinédzser kora óta bele van zúgva. Szóval kellemesen csipkelődtünk egyet, mire estére újra a kezembe vettem a könyvet.

Nem bírtam letenni. Anya barátja - nevezzük Mike-nak -, nos állandóan kikérdezett, megvitattunk minden részletet. És arra az álláspontra jutottunk: Fantasztikus. Kerek három nap alatt a végére jutottam, és a nyáron csak ötször olvastam újra...

Nyilván nem egyedül írta, és a nagy része segítség, én mégis imádom. Ahogy Slash elmondta a könyvben, sok részlet zavaros, összefolyik, és a végén emlegetett Budapesti koncert sem egészen pontos. De egye fene! Néhol, sőt, szinte 90%-ban megnyilvánul Slash lazasága, ami a gyerekkori visszaemlékezéstől megmaradt a végéig. Tetszett, hogy nem tért el az adott témától, és ha egy részlet a fejezetben máshová tartozott, tájékoztatta az olvasót, hogy bővebben kifejti később, pár oldal átlapozásával.

Egy igazán intenzív élményt nyertem, hiszen ahogy átéreztem a drog hatását, vagy mikor elvonási tünetek gyötrik, esetleg megpróbál leszokni, de rátör a függőség, alig bítam utána visszacsöppenni a hétköznapokba. A Gunsos időszak a legjobb. Bírom a poénokat, amik végigkísérik a könyvet, a drámákat, a veszekedéseket, az érezhető feszültséget mind a bandában, mind közte, meg Axl között. Saját megfogalmazása szerint nincs esély a békülésre, hiába nem haragszik Axl-re, ezt valahogy meg tudom érteni. Igaz, ha egy Axl könyvet olvasnék, és ő is megmagyarázná az indokait, több mint valószínű, hogy meglátnám az igazat benne. 

Tetszett továbbá a sok nóta születésének részletes leírása, egy-egy ember rövid, de átható életrajza, az albumkészítések körülményeinek lejátszódása, a koncertek, az, hogy megpróbálta átadni, milyen érzések, ihletgyűrűk törtek rá - mellesleg sikerült. A legjobb poén mégis az infarktusa körül zajlott, amikor megkapta a pacemakerét. "Dühös voltam magamra, mert meghaltam! Elbaszták az egész napom!" - nem ez a pontos idézet, emlékezetből idéztem. Hányaveti, de az utána jövő rémület, valamint az AIDS gyanús oldalaknál tapasztalt félelem, ami a droggal való elkapásnál is jelen volt, a börtön, a bezártság az elvonón tényleg, roppant valósan elevenedett meg.

Az élmény úgy válik kerekebbé, ha az éppen említett számot hallgatod olvasás közben. Ajánlom mindenkinek!

Összességében: Egy ízig-vérig őszinte, komikus, ugyanakkor komoly életrajzi alkotás, és szerintem ezzel mindent elmondtam Slash-ről, amit tudni kell. A kalap, és a nagy bozontos haj mögött egy komoly ember lapul, aki kölyökként is tudta, mi a pálya, aztán ez idővel csiszolódott.

Az összes létező szólóját imádom, de a két legismertebb GN'R slágert sorolom ide, amiben durván profi, gyors, precíz, pontos játék borzolja a kedélyeket. Méghozzá a

- Paradise City

- Sweet Child O' Mine

Egyértelmű az értékelés:

10/10

©