Tizenharmadik hang

Tizenharmadik hang

Helló Újra! |m|
Kicsit megkésve - amit sajnálok - tálalom elétek a legújabb részt. Nem árulok el vele sokat, hogy lesznek benne meglepetések, az fix. A következő fejezetekben megkezdik az utazást, egy kis turnét a koncert felé, tehát az sem lesz semmi.
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, és dobtok pár kommentet, pipálást!
Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! \m/

*****

Fájó, lüktető szememet dörzsölgettem csoszogás közben, immár zokniban. Bakancsban aludtam, és egy kis szellőztetés nem ártott. Bűzlöttem mindenféle beazonosított, beazonosítatlan tényezőtől. Az ablakon behúzták a függönyt, így nem haltam meg, mikor a nappaliba értem, csak egy aprót nyögtem a látványra.

Testek hevertek mindenhol a lakásban, kitekeredett, szürreális pózokban, kis helyeken, ami arról árulkodott, az érintetteknek mindene fog fájni, ha felkelnek.

Rob szuszogott hangosan a padlón, hátára fordulva, lábát felhúzta a mellkasáig, szájon át vette a levegőt, mindkét tenyere egy minimális kényelmességet adott tarkója alatt. Ez még az elfogadhatóbb változat volt.

Lorrie és Nate egymásba gabalyodva aludtak a kanapé egyik felén, a felismerhetetlenségig gubancosan, a másikon Ash kómázott, félig fekve, félig ülve. Matt az asztal alatt magzatpózban érezte jól magát egy üveget szorongatva, amit ahányszor megmozdított, vagy fordult egyet, kiömlött belőle a padlóra. Cash hason fekve, csüngő lábakkal, karokkal, hajának űzött sörényében eltűnve ütötte ki magát egyedül, a másik szófán.

Elég kevésnek tűntek, szó szerint, ezért jónak láttam megnézni a vendégszobát. Benyitottam, aztán visszaléptem nyüszítve, mert hogyhogy nem, a félig letépett anyag az ablakon az ajtóra engedte a Los Angeles-i, reggeli hőség első sugarait. Mint valami kiéhezett vámpír, becsusszantam az árnyékban. Az ágyon tengeri csillagot utánozva Emmett, a földön Oliver helyezkedett el, feje alatt két dobverővel. Egyikük, nem igazán tudtam, ki, félhalkan horkolt.

Egyedül én voltam talpon a sok anyám asszony katonái között, még Eddie is visszaszenderedett a puha ágyba fészkelődve. Luxusnak számított egy éjszakányi kemény fapadlón alváshoz képest. Minél jobban törölgettem fájó szemem, viszkető szemhéjam, elmaszatolom a tegnapi sminket, csak ez valahogy nem izgatott. A hólyagom majd kipukkant, a fürdőbe igyekeztem, dülöngélve, kicsit ingatagul, hogy egyedül lehessek.

Bezártam magamra az ajtót, kényelmesen kigombolkoztam, elfoglaltam a budit, és leengedtem. Hatalmas megkönnyebbülés volt. Párszor megnyaltam a számat, aminek cserepessége kiszáradásra utalt. A másnaposság egyik szar mellékhatása. A semmiből valami megmoccant a kádban.

Elfojtottam egy kurvaanyázást. Len feküdt a kádban, keze lelógott a csempére, haja izzadtan, talán kicsit vizesen tapadt rá. Összeszorítottam a combomat, szurkoltam, hogy a csobogó hangoskodás nehogy felkeltse. Elvégeztem a dolgomat, észrevétlenül kimentem a helyiségből.

Mindenhol emberek fogadtak. Szuper! Jobban belegondolva, totál megérte. Az előző este fergetegesen sikerült, egy-két részlet nem ugrik be a Night Rain eszelős agymosási képessége miatt, de a francba is. Ki a fasz ne örülne egy ilyen bulinak?

Mosolyogni akartam, a szám azonban túlságosan kiszáradt, és fáradt maradtam, amíg kávét nem kaptam. A konyhában tényleg magamban lehettem, pedig számítottam arra a srácra, aki este átjött némi cuccal. Biztos elhúzott reggel, vagy még az éjszaka folyamán.

Lekuporodtam, hátamat a pultnak nyomva vártam, hogy lefőjön egy hadseregnek elég koffeinlöket, semmi erőt nem tudtam összegyűjteni, hogy elcsusszanjak a hűtőhöz, megnézni, mi van benne, és elég lesz-e nekünk. Éhen nincs szívem hagyni ezeket a srácokat.

A kávé lefőtt, lett ösztönzés a felállásra, szóval először a hűtővel baszakodtam. Elég elszomorító, elkeserítő dolog várt. Majdnem csupasz kopárság. Talán van annyi, hogy szendvicset csináljak, de utána semmi. A bevásárlás, az emberek közé ereszkedéstől hányinger fojtogatott.

Lassan visszanyertem az erőmet kávézás közben, körbeöleltem a meleg csészét az ujjaimmal, elfehéredésig szorítottam. Egy meggyötört, fekete boglya vonszolódott be mellettem az ajtón. Csendben intett, én is intettem. A kávé után megjön a hangja, addig egy régen aszalódó hullához hasonlít, na meg a legkisebb zajra összerándul a fejfájás miatt.

A csésze koppanására felhúzta a vállait, aztán jobban tűrte a dolgot. Két adaggal megint eltűnt, sejtésem szerint az egyik srácnak fuvarozta. Kihajoltam leellenőrizni az útját. Meg-megbotlott, egyensúlyozott, kis híján felborult, mire Nate-hez ért. A szagra felpattant a szeme, gyengén feltápászkodott. Biccentettek egymásnak, és csendben iszogattak.

Egy némasági fogadalmat tett kolostor baszod - kuncogtam.
Kinyújtóztam, kifordítottan támasztottam meg a könyökömet a kemény asztalon, tenyerembe hajtottam a fejem, élvezve a nyugodt pillanatokat, lehunytam a szemem, a félig keserű, kissé édes, alig felkavart löttyöt ízlelgettem. Erre áhítoztam. Nagyon szerettem a társaságot, főleg ezeknek az embereknek, de a fejem kalapácsszerű zsongása, fülem sípolása, zúgása egyedüllétet kívánt.
Masszírozgattam, próbáltam életet lehelni magamba a mai naphoz, amit punnyadással lenne érdemes tölteni. A kávé íze keveredett a reggeli szájízemmel, ami önmagában sem kellemes. A tegnap este elfogyasztott alkoholos italok rájátszottak egy fokkal. A mosogató felett megcsusszant a poharam, majdnem eltört, a kapkodással nem sikerült megakadályoznom a hangos koppanást, és egy seb beszerzését. Bőrömet fájdalmasan felhasította ujjamon a recés pohár szélén valami dudor. Otthagytam a francba, az addigra vérrel elöntött ujjaimat figyeltem. Felszisszenve nyitottam meg a vizet, alá tartottam a sebesült, sérült bőrrészt, javulást várva. Még rosszabb lett.
A vérzés rövid időn belül abbamaradt. Fejemben minden hülye gondolattal csoszogtam a többiekhez, akik közül addigra Lorrie, Nate a tévét bámulták, Ash, Matt és Rob továbbra is aludt. Velem egyszerre ért ki leharcoltan, fáradtan, vörös szemekkel, megtépázottan, bizonytalanul lépegető Oliver. Mellkasa előre borult, háta meggörnyedt, egy igazi teve mozgását profin utánozta. A meredten képernyőt bámulók előtt a srác nagyot esett, felugrasztva a káromkodó Mattet, akinek a lábában felesett, Lorriet és Nate-et. Utóbbiak a szívükhöz kaptak, Rob mogorván motyogott. Oliver láthatóan nem zavartatta magát, idő közben elaludt pár percre.
Cash felnézett a zajongásra, álmosan bemérte az előtte elterülő, még eszméletlen bandatársát, és ennyivel kivette a részt az eseményből, ugyanis visszatette a fejét. - Ember - kezdte rekedtesen Nate, aztán röhögve pöckölgette az értetlen dobost. - Ez kurva gáz volt!
Nyámnyogott a másik valami választ, azt hiszem a "hagyjál" brutálisabb változatát, azaz kellemetlen dolgokat művelne Nate anyjával. Fagyottan álltam, az álom, meg a valóság szélén táncolva. Kezdtem visszanyerni önmagam, a kávé megtette hatását. Emmett medvemorgást imitált a torkával, egy szó nélkül a konyha, vagyis az olcsó fekete italt keresésére indult. Először viccesen a falnak akart menni, de az utolsó, döntő pillanatban arrébb lépett, és bevetődött a konyhába.
Ash-re tévedt a tekintetem. Szemhéját félig nyitva tartotta, laposakat pislogott a műsorra, ami hangtalanul lejtette fényeit a képernyőn. Emmett-tel pár centire a másiktól cseréltünk helyet, az első korty feketéje után már szélesen vigyorgott a fejébe nyilalló fájdalom ellenére. - Reggelt.
- Neked is - köszörültem meg a torkomat.
Nagy keresés, csörömpölés után találtam egy tálcát, amin bevihettem a kávét, cukrot, poharakat. Első nekifutásom kudarcba fulladt az egyensúlyozást illetően. Le kellett tennem a kezemből mindent, majd megint fel. Nagyobb sikerrel szambáztam a tegnap estéhez képest megzuhant társasághoz.
Cash már ült, első dolga a cigire gyújtás volt. Felkrákogott a reggeli nyál zavaró, furcsa találkozására a cigarettafüsttel. Az előbb nagyot tanyázó dobos közvetlenül balra tőle láncreakció szerűen füstölgésbe fogott, és így tovább szép sorban Emmett, Lorrie, Nate, meg Ash. Rob nekidőlt a kanapé oldalának, próbált magára találni, elutasította a nikotint.
A gitáros, és az énekes hálásan nézték a lerakott reggeli koffeint, magabiztosan nyúltak poharakért, vágyakozóan, nyállal csordultig telt szájjal kezdték a napot szokásos rutinjukkal. Épp a gyújtómmal szarakodtam, mikor Nate átvergődte magát rajtunk, övét kicsatolta, ebből sejtettem, hová készül.
Len átázott képe testesült meg előttem. - Vigyázz! Egy nagy anakonda van a kádban!
Lelassított, aztán a kíváncsiságtól megsiettette magát. Nevetve fricskáztam le az első hamuréteget.
- Hogy érted ezt? - találta meg a hangját Emmett.
- Len a kádban alszik. Vizesen.
Elfojtottunk mindnyájan egy mosolyt, mielőtt az üresség fúrni kezdett volna minket. - Hogy került oda? - törte meg a csendet Lorrie.
Életképes válasz senkitől nem jött. - Szerintem jó viccnek találtuk alvás közben megfürdetni.
Helyeseltem. - Ja, ja, szerintem is.
Oliver elbambult. A felvetett teória, amit ő hozott fel, ésszerűnek tűnt - hiába ésszerűtlen -, és megegyezett a mi zakkantságunknak, a tegnap este után.
Megtaláltuk a távirányítót, felvettük a hangot, a hangból, meg az oszladozó füstön keresztül felismertük az MTV műsorát. Egy gyenge banda zenélt... Zenélt!? Nyekergett, szenvedett, nem tudom, mit csinált, de förtelmesen csinálták. Len ázott kutya szaggal, gúnyával csatlakozott hozzánk, hosszas, elmélyülő beszélgetést folytattunk a mai zenevilágról.
Oliverrel szendvicseket csináltunk - milyen meglepő -, néha Lorrie benézett, csent egy darabot, elfutott. Mindenki jóízűen majszolgatott. Kezdtünk megfogyatkozni. Emmett Matt-tel indult csatangolni, Len hazament hogy rendbe hozza magát, és relaxáljon, Nate a valamikor dél körül ébredő Eddie-vel józanodó körútra ( gondolom csajozni, vagy ilyesmi ) vetődtek a városba, Rob csizmát ment venni, mert a mostani szétment, Lorrie Jay-jel találkozott egy kis vasárnapi romantikára.
Hármasban maradtunk. Én, Cash, és Ash.
Megfeledkeztem a káoszról a házban, az összetört dolgokról, amiket futtában találtam néhány helyen, a mosatlanról. A két fiú két oldalt feküdt, én középen tettem keresztbe lábaimat az asztalon. - Pill skacok. Elhúzok trónolni - nyomta el a cigijét.
- Ügyesen!
- Kösz - mondta félvállról, mielőtt eltűnt.
Cash-sel épp egyikünk sem csinált semmit a szimpla fekvésen kívül. Még mindig az MTV-t bámultuk szégyenszemre. - Próbálják a szőnyeg alá seperni a régi énjüket.
Arrébb lökött egy izzadt tincset a szeméből. - Hát. Tiszta szar lett az egész. Régen imádtam nézni a zenei premiereket, a skacokat, akik szartak bele az olyan részekbe, amit cenzúrázni kellett volna. Mentek a kemény, zúzós nóták, most meg egy elnyűtt faszom társaság lett. Geci - szúrta a végére tátogva.
Cash hagja puha, halk, nem kiabál túl senkit, és semmit. Látszott rajta, hogy kedve szerint sokat beszél, vagy visszahúzódik egy sarokba, csendesen, pengeti a gitárját, mélázik.
Ez tetszett.
Érthetően, jópofán cseveg, gondosan egymás mellé rakja a gondolatait. Humoros, még ha emögött a külső mögött komolyság lapul. - Kapcsoljunk valamerre? - ajánlottam fel, mire egy gyenge bólintást kaptam.
- Felőlem.
Keresgéltem a szappanoperák között, egy értelmes csatornát kutatva a teleshop, a sorozatok, híradók tömegében. Szerencsémre King Kong megmentett. - Csipázod?
- Igen. Eléggé.
- Akkor asszem maradhat.
Éreztem a levegőben, pont egy csevegős hangulatban kaptam el, és reméltem, szívesebben csacsog velem, mint King Kongot bámulja.
- Mit szeretsz még a gitározáson kívül? Úgy értem, azt leszámítva, hogy az utcákon lógsz, járkálsz, haverkodsz, iszol.
- Olvasok - közölte, elképesztve engem. Lehűlt arckifejezésem láttán elmosolyodott. - Nehéz elhinni?
- Én is szeretek, csak... Azt hittem, azt mondod, kurvázás.
- Az is.
Oldalba löktem. - Oké, kár volt említeni. Miket szeretsz olvasni?
- Válogatós vagyok. Nem borító alapján ítélek. Mindenfélét igazából.
- Kedvenc író?
- Nincs.
- Szintúgy - nyikkantottam.
Bátorkodott elővenni ő témát. - Este láttam, van posztergyűjteményed. Meg pár CD, kazetta, lemez.
- Ja. Majd megmutatom, ha Ash visszajött.
- Arra várhatunk egy darabig.
- Ráérünk. Vagy nem?
- De. Szóval? Mióta gyűjtöd őket?
Halkabbra vettem az üvöltöző hangerőt. - Öm, olyan pólyás korom óta.
- Az döfi! - jelent meg rajta egy vad jókedv. Így is nyersnek tűnt, hihetetlenül egyenes személyiségnek. Bárki azt hinné, kurva rossz ember, aki csak úgy tördeli a gitárokat, meg ezeket. Pedig alapvetően nem az. Jó ember, ahogy elnéztem. Párszor kijön belőle az állat, elég gyakran, de ez jó. - Nekem elég ritka. Csak azt vettem meg, ami a szívemhez nőtt. Vagy loptam - suttogta.
- Ó!
Vontatottan folytatta. - Kiskölyökként szerettem elemelni dolgokat. Egyfajta mesterségként tekintettem rá.
- Nem vagy egyedül.
- Nahát! Komisz vagy bébi - mondta komikus felhangon.
- Eléggé. Mondd csak, ti egyébként hol laktok?
- Mikor hol - kapott máris a gyújtójáért. - Barátnőknél általában. Próbateremben, haveroknál, ritkán saját helyen.
- És most?
- Barátnőknél. Cigit? - elfogadtam, és végül teljesen lecsendesítettem a tévékészüléket. - Ash-nek és nekem van ismeretségünk csajok körében. Én most egy Korin nevű csajnál húztam meg magam, Ash nője Greta. Asszem. Szóval nagyrészt van hol aludni, kézenfekvő csaj, pia, valamennyi kaja. Ez számít.
- Aha. És tolerálják, hogy másokkal dugtok vagy...? Nem féltékenyek?
- Nem vettem észre - rázta a fejét. - Szimpla törékeny kapcsolatok ezek. Korin van hogy napokig melózik, én meg ellézengek nála. Sokáig nem találkozunk, és huss! - csettintett. - Nem akaszkodunk egymásra.
- Mit melózik?
- Pincérnő.
- Értem, honnan szedted fel!
Kacsintott. Lassan jutott el a tudatomig, hogy ez a két szabad srác nem kötelezi el magát, szükségszerűen meghúzzák magukat egy-egy nő karjaiban hosszabb időre. Valamiért sosem mondtam volna, hogy "elkötelezettek", még ha közben baszottul nem.

©