Tizenegyedik hang
Köszönöm az érdeklődést, amit a történet iránt mutattok. Sokat jelent nekem. Olvashattok majd extra vagány részleteket, egy ütős fellépést, ami kirobbantja a ház falát, megsüketíti az embereket, na és ez nem marad visszhang nélkül. Addig is, többet megtudhattok a szereplőkről.
Jó olvasást!
Rock 'N' Roll! |m|
*****
Ezek
a vademberek - mi mások -, látták, mennyire szeretem és tudom a
dalaikat. Közös megegyezéssel, ami csupán egy másodperces
farkasszemnézésből torkollott tettlegességig, Ash felhúzott a padlóról,
hogy énekeljek vele. Nem féltem, hiszen mindannyian nagyon odavoltunk a
másikért, meg vissza, zeneileg, emberileg egyaránt, megvolt az összhang,
stb.
- Ismered a *Rolling Stones-ot? - kérdezte halkan Ash.
- Te hülye vagy, hogyne ismerném?
Elmosolyodott.
- Oké. Ismered a *Jumpin' Jack Flasht?
- Ismerem.
- Van egy feldolgozásunk. Van kedved azt énekelni?
Ahogy
felhangzott az első akkord, Lorrie kikelve magából füttyentett,
megállás nélkül, jó egy percig. Amint abbahagyta, a szemével beszélni
tudott. Ragyogott, mint az éjszaka csillagai az összképtől, a segge meg
viszkethetett, hogy közénk álljon. Aztán valahogy záporoztak a dalok, az
idő megugrott, mi meg csak zenéltünk.
*Nice Boys, *Nightrain
( amit nagyon megszerettem az első koncertjükön a Rainbow-ba, csak nem
figyeltem oda rá eléggé ), meg pár ismert szám is felvételt nyert az
estére. Ash felhívta vokálozni barátnőmet, aki odafurakodott Nate-hez és
Rob-hoz. A cimboráim tovább iszogattak, hallgatták az előttük
kibontakozó új dolog dallamát, amiről nem tudni, mi az, vagy meddig
tarthat.
Úgy
hajnali kettőkor fejeztük be. Újabb adag kokóért nyúltak, én meg inkább
a fűre nyomultam. Kis beszélgetés alapzajában ücsörögtünk, amikor
valamelyikünk megszólalt. - Akartok kártyázni?
Meglepődve néztem Len-re.
- Miért ne? - dünnyögték a srácok.
A fiú elővette a paklit, és lenyomta a padlóra. - Honnan van? - tudakoltam keverés közben.
Mindenkinek osztottam lapot, még a morcos, vagyis inkább csendes Eddie-nek is. - Valaki, akit fuvaroztam, otthagyta a kocsiban.
-
Az hivatalosan a tiéd - veregette hátba Emmett, mielőtt lehajolt a
kártyáiért, és szétosztotta a fiúk között azt, amelyiket nekik szántam.
Tét
nélkül folyt a játszma, de az első kör után Oliver huncut ötlettel állt
elő. - Mi lenne, ha az első kieső mindig inna egy pohárral?
- Berúgatós póker? Na, kezd izgi lenni.
Imádom
a kártyajátékokat. Ezt az egyet legalábbis nagyon. Sokak szerint jó
vagyok benne, mert majdnem minden játszmát, amibe beszállok, megnyerem.
Így ment, körülbelül a negyedik körig, amikor Lorrie-ban egy, Matt-ben
kettő, és Nate-ben egy pohár vodka nyugodott. Cash-sel maradtunk
utoljára. Mindenki beszélgetett, velünk, vagy egymáshoz szóltak, de ott
csücsült rajtuk a feszült figyelem.
A
bozontos, fekete hajú srác szájából lógott a cigi, motyogás közben
fel-le ugrándozott benne. - Király pár - mondtam, kiterítve a lapjaimat.
Kurjantások hada terített be minket.
- Ezt üsd ki!
- Mid van?
- Tedd már lefelé!
A fapofája gitáros egy laza mozdulattal letette két lapját. - Póker.
Megakadt
a lélegzetem. Kezében két ász, lent, a sorban szintén kettő volt.
Legyőzött. Kínomban röhögve csóváltam a fejem, míg a többiekből páran
ráugrottak a nyertesre, majd vissza a helyükre. - Szerencséd volt.
Bólintott. - Lehet.
Eldöntöttem
a következő körben azért is megverem. Eddie esett ki elsőnek, bár
meglepő, hogy egyáltalán játszott. Amint legurította a piáját, én már
lázban égtem. Végül, egy kettes párral nyertem, mert szegény Ash-nek
semmije nem volt. Próbált blöffölni, és kis híján bedobtam a lapjaimat.
A legtöbb játszma nyerteseként mondhatjuk, jól jöttem ki a dologból. Csak ültünk, iszogattunk, és több dologról szó esett. - Jók a tetkóid! - biccentettem oldalra a fejem, Ash két karját nézve. - Állat!
- Kösz.
Bal karját egy kis villám, felette egy indiánszerű alak díszítette, míg jobb karját egy rózsa, alatta egy nem éppen csúnya nővel. - Mit jelentenek? - hajolt előre Lorrie, közelebbről megszemlélve.
- Ezt csináltattam először - mutatott az indiánalakra. - Ez a rockkal való kapcsolatomat jelképezi. A villám alá írattam egy kedvenc szólást, amit hallottam, a: "Győzelem, vagy halál". Eredetileg "Győzz, vagy elhullasz", csak magamra formáltam. Eredetibb. Utálom a virágokat, de a rózsa az egyetlen, amit megtűrök. A lány... hát a lány, az első nagy szerelmem volt.-
- Úgy néz ki, mint anyám - tanulmányozgattam.
Önfeledten csattantunk ki a nevetéstől.
- És nektek? Meséljétek el bazd meg, miről szólnak a varrások a kurva bőrötökön.
- Hm. Lehetne egy dal címe is, nem gondolod?
Ash összeesküvően rám kacsintott. - Megbeszélhetjük. Menjünk úgy, hogy először a bal, majd a jobb oldali ember. Te kezdesz, Cash!
Nagyon a drog hatása alatt volt, mégis józan maradt, amit csodáltam. Persze csak magamban. - Ö... az én tetkóim... nos ő, - bökött a karján egy rajzolt női figurára, ami vicsorgott, szájában rózsával, kezében ostorral, hatalmas dudákkal - az első bandám fellépési plakátjára készült, de annyira... ö... megkedveltem, hogy őt rajzolgatom mindenhová, más pózokban, meg minden.
- Lexus - dobott légcsókot neki Nate.
- Ja. Lexus.
- Mi az a Lexus?
Valamelyik fiú megelőzött a kérdéssel. - Erre a névre kereszteltem a drágámat. Lexus, a szexkirálynő.
- Találó - fújtam ki a füstöt a sörös üveggel való randink előtt.
Cash folytatta. - Ez vagyok én, - húzta fel a pólóját, ami alól egy menő koponya figyelt, kígyókkal, bombázókkal körülvéve - holtan.
- BARÓ! - hajolt lejjebb Len. - Faszagány.
- A pengetőn van egy sor, - mutatta felénk alkarját, a rajta tündökölő pengetőjének tökéletes másával - amit szeretek, mert... ö... olyasmit takar, ami... igaz. "Ahol a szavak elfogynak, beszél a gitár!" Ennyi.
Torkát köszörülve Nate következett, aki már ficánkolt a helyén. Az ő mellkasa fent, két karján folytatódva, csuklójáig tetovált. Már fél pucéron ült, mikor rá került a sor. Fogalmam sincs, mikor vette le a felsőt. Végigmutogatta mindet. Csillagok, villám, könyökén pókháló, dobókocka, lóhere, különböző feliratok, szabadságot hirdető galambok gazdagította. A legjelentősebb mégis, aminek jelentése mindegyiket kinőtte, egy nagy koponya, átfonva virágokkal, tüskés levelekkel, amin egy kígyó nyugszik. - Azt jelenti, hogy a halálod hírnöke bármi lehet. Épp te magad, az idő, a legjobb barátod, egy dühös ex... számlák, drogok, piák. Tehát bármi. Ő a legfrissebb szerzeményem.
Tetszett ez a fogalomkör. Az ember fantáziája végtelen lehet.
Oliver gyorsan lerendezte, amit akart. - A hátamon egy nagy világtérkép van. Azt szimbolizálja, mennyire szeretek élni. Főleg itt. Úgyhogy egy nagy csillaggal van megjelölve körül belül LA helye. Egy ilyen... veszélyes feliratú csillag. A vállaimon kínai írás jelsorozat található, a tisztelet jegyeként, és egy-két csinos motoros nőci - villantgatta őket. Lenge öltözetük éppen annyit takart és engedett a képzeletnek, amennyit lehetett.
Len váratlanul másik irányba terelte a labdát. - Az én idézeteim rengeteg bölcsességet rejtenek - mutatott a lábát elől, hátul, meg a két karját beterítő írásokra. - Olyanok, mint: " Élj, mert meghalni mindenki tud!", "Nevess, mert sírni könnyű!", "Ami elment, hagyd a francba, jön egy másik!", "Ha az élet szar, ne csüggedj, lehet ettől szarabb is!".
- Igaz, ember - pöckölte a parazsat lefelé a cigijéről Ash.
- Folytassuk erre - ajánlkozott Emmett barátságosan. - Egy tetoválásom van. Egy bazi sárkány. Mindent beterít. Anyám majdnem szívrohamot kapott, mikor pár éve, még sulis porontyként hazaállítottam.
- Mutasd! - piszkálták.
Először láthatták az alkotást, kisebb részleteket kihagyva, mert ugyebár kis gatyára, gatyára nem volt kedve leöltözni. Kíváncsiságból megnéztem volna. Hatalmas visszhangot kapott az alkotás. Matt egy dobfelszerelést mutogatott magán, pontosabban a hátán, egy zsebórát csuklóján, kidolgozott láncokat a lábán. Robon számtalan kép borította. LA éjszakai látképe a hátán, derekáig érve, egy álomcsapda füle mögött, iránytű a kezén. Szintén ott egy örökkévalóságot jelző motívum, homokóra, egy verseny autó, egy focilabda ( mert a foci a mindene ), elektromos gitár, egy meztelen, segges nőci. Lábszárán horrorisztikus, misztikus dolgok fedték.
A kedvencem mégis a pólójából kikandikáló Joker portré lett. - Joker?
- Igen. Kedvenc képregény, és filmszereplőm - magyarázta.
- Nem csipázom Batmant. Valahogy mindig a rosszakhoz húzódtam.
A furcsa mosolyát vette elő tarsolyából.
Lorrie azonnal belekezdett. - Rajtam van tigriskarmolás, - emelte fel hasáról a felsőt, hátul egy csapat madár, az életérzést kifejezően - egy cseresznyevirág faága, - húzta le kabátját egyik, másik oldalt - meg egy farkas, a szelídség és a vadságot egyensúlyban tartva. Mindegyiket hirtelen felindulásból varrattam, utoljára a... legdurvábbat, AJ-vel - kuncogott, az emléktől persze nekem is jókedv derült az arcomra. - A bugyim felett van, úgyhogy nem akarjátok látni!
A mézes madzag elhúzásakor minden hímnemű ellenkezett, tiltakozott, követelték, hogy mutassák meg. Addig-addig győzködték, amíg beadta a derekát. Felállt, lejjebb húzta nadrágját, a lila bugyival, és megjelent a további pár perc nevetés tárgya. Egy behajtani tilos, meg egy egyirányú utca táblája, alatta a következő, nagybetűs írással: "Illetéktelen behatolóknak tilos!".
Könnyek gyűltek a szemembe, a hasam merő görccsé vált, a fű miatt, amit a torkomban, és a levegőben is jelen volt. A rivaldafény lekerült barátnőmről, Eddie-re vándorolva. Igen szótlanul ücsörgött, kezdett feltűnni mindenkinek a nyilvánvaló, ami nekem leesett már a legelején. - Neked mid van? - kérdezte barátságosan Ash. Emiatt, vagy azért, hogy gyorsan túl legyen rajta, belefogott.
- Pár hónapja készült. Egy sor - mondta lefitymálóan, szeretetteljesen. - "Itt és most" - olvasta. - Könnyen rászántam magam. A pillanat embere vagyok.
Megfeszítette széles karját, és mintha csak a bicepszét mutogatná, kidudorodott karjának belső oldalán a rövid, fekete írás. Senki sem reagált. Azt hiszem, tetszett nekik, de Eddie-vel kapcsolatban kezdenek kicsit elbizonytalanodni.
Kezd feltűnni nekik a kedvetlensége?
- AJ - szólt bátorítóan a fiú. - Te következel!
- Ó! Ja. Igen. Khm, hát én... annyira megszerettem apám zenéjét, azt a dalt, amit zongorázott, hogy csináltattam az oldalamra, - mutattam - egy kanyargós betűs írást.
Ash előre hajolt. - Nem látom jól. Mi van oda írva?
- *This I Love.
- Oké.
- Ez volt életem első tetoválása, amit apámnak el sem mondtam. Nem azért, mert féltem, hogy megharagszik, vagy ha azelőtt mondom el, hogy kész lett volna, megtiltja... nem olyan. Úgy is megcsináltattam volna. Csak meglepetésnek szántam. Pár napig rejtegettem, aztán valahogy elfelejtettem. És apa meglátta. Elkezdi: "Az mi?". Erre én: "Tetkó, fater!". "Ó. Oké!". És ennyi volt az egész.
Lorrie kuncogása mindenkit megnevettetett. Őrülten tud nevetni, ha van benne valamennyi ebből is, abból is.
- Majd jött a következő, a következő. Egy fekete gitár, rajta egy varjúval, egy mikrofon mellé, kis csillogó fényekkel, AC/DC beütésű "Rock" felirat.
- A gitárt megleshetem?
Cash kíváncsiságának eleget téve felhúztam a pólómat a nyakamig, hogy a vállamon ott legyen a gitár, a nagy dög varjúval, meg a mikrofon. - Ez lenne az.
- Nagyon jó. Gondolkoztam én is egy ehhez hasonlón. Lehet, most már megcsináltatom.
- Baró lenne.
Csendesen elnyomtam a füves cigit. Valójában itt még nem volt vége, de Lorrie közbe szólt. - És az utolsó? Azt nem mutatod?
Rosszallóan meredtem rá.
- Kérlek! - hadarta gyorsan egymás után Nate. - Kérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek!
- Jó! Megmutatom, csak valaki állítsa le ebből az üzemmódból! - mondtam. Valamennyi bandatag figyelmeztető jelleggel rá irányította a vészjósló tekintetét, a csend leszálltával totálisan rám koncentráltak. - Szóval az utolsó tetkóm, amit Lorrie vicces táblás szerzeményével egyszerre csináltattam, az ez - az írással párhuzamosan, a másik oldalamat mutattam. - Rennel való szakításom eredménye.
"Szeretem azokat az embereket, akik meg tudnak nevettetni még akkor is, mikor nem akarok mosolyogni..."
- Igaz - harsant fel a társaság.
A téma kivesézése után, találtunk egy másikat, amin csámcsoghattunk. Mire úgy döntöttünk, hazamegyünk, már reggel hét volt, odakint jártak az emberek, akik frissen ébredtek. A haverok hazamentek aludni, én meg egyből baktathattam a melóba.
A legtöbb játszma nyerteseként mondhatjuk, jól jöttem ki a dologból. Csak ültünk, iszogattunk, és több dologról szó esett. - Jók a tetkóid! - biccentettem oldalra a fejem, Ash két karját nézve. - Állat!
- Kösz.
Bal karját egy kis villám, felette egy indiánszerű alak díszítette, míg jobb karját egy rózsa, alatta egy nem éppen csúnya nővel. - Mit jelentenek? - hajolt előre Lorrie, közelebbről megszemlélve.
- Ezt csináltattam először - mutatott az indiánalakra. - Ez a rockkal való kapcsolatomat jelképezi. A villám alá írattam egy kedvenc szólást, amit hallottam, a: "Győzelem, vagy halál". Eredetileg "Győzz, vagy elhullasz", csak magamra formáltam. Eredetibb. Utálom a virágokat, de a rózsa az egyetlen, amit megtűrök. A lány... hát a lány, az első nagy szerelmem volt.-
- Úgy néz ki, mint anyám - tanulmányozgattam.
Önfeledten csattantunk ki a nevetéstől.
- És nektek? Meséljétek el bazd meg, miről szólnak a varrások a kurva bőrötökön.
- Hm. Lehetne egy dal címe is, nem gondolod?
Ash összeesküvően rám kacsintott. - Megbeszélhetjük. Menjünk úgy, hogy először a bal, majd a jobb oldali ember. Te kezdesz, Cash!
Nagyon a drog hatása alatt volt, mégis józan maradt, amit csodáltam. Persze csak magamban. - Ö... az én tetkóim... nos ő, - bökött a karján egy rajzolt női figurára, ami vicsorgott, szájában rózsával, kezében ostorral, hatalmas dudákkal - az első bandám fellépési plakátjára készült, de annyira... ö... megkedveltem, hogy őt rajzolgatom mindenhová, más pózokban, meg minden.
- Lexus - dobott légcsókot neki Nate.
- Ja. Lexus.
- Mi az a Lexus?
Valamelyik fiú megelőzött a kérdéssel. - Erre a névre kereszteltem a drágámat. Lexus, a szexkirálynő.
- Találó - fújtam ki a füstöt a sörös üveggel való randink előtt.
Cash folytatta. - Ez vagyok én, - húzta fel a pólóját, ami alól egy menő koponya figyelt, kígyókkal, bombázókkal körülvéve - holtan.
- BARÓ! - hajolt lejjebb Len. - Faszagány.
- A pengetőn van egy sor, - mutatta felénk alkarját, a rajta tündökölő pengetőjének tökéletes másával - amit szeretek, mert... ö... olyasmit takar, ami... igaz. "Ahol a szavak elfogynak, beszél a gitár!" Ennyi.
Torkát köszörülve Nate következett, aki már ficánkolt a helyén. Az ő mellkasa fent, két karján folytatódva, csuklójáig tetovált. Már fél pucéron ült, mikor rá került a sor. Fogalmam sincs, mikor vette le a felsőt. Végigmutogatta mindet. Csillagok, villám, könyökén pókháló, dobókocka, lóhere, különböző feliratok, szabadságot hirdető galambok gazdagította. A legjelentősebb mégis, aminek jelentése mindegyiket kinőtte, egy nagy koponya, átfonva virágokkal, tüskés levelekkel, amin egy kígyó nyugszik. - Azt jelenti, hogy a halálod hírnöke bármi lehet. Épp te magad, az idő, a legjobb barátod, egy dühös ex... számlák, drogok, piák. Tehát bármi. Ő a legfrissebb szerzeményem.
Tetszett ez a fogalomkör. Az ember fantáziája végtelen lehet.
Oliver gyorsan lerendezte, amit akart. - A hátamon egy nagy világtérkép van. Azt szimbolizálja, mennyire szeretek élni. Főleg itt. Úgyhogy egy nagy csillaggal van megjelölve körül belül LA helye. Egy ilyen... veszélyes feliratú csillag. A vállaimon kínai írás jelsorozat található, a tisztelet jegyeként, és egy-két csinos motoros nőci - villantgatta őket. Lenge öltözetük éppen annyit takart és engedett a képzeletnek, amennyit lehetett.
Len váratlanul másik irányba terelte a labdát. - Az én idézeteim rengeteg bölcsességet rejtenek - mutatott a lábát elől, hátul, meg a két karját beterítő írásokra. - Olyanok, mint: " Élj, mert meghalni mindenki tud!", "Nevess, mert sírni könnyű!", "Ami elment, hagyd a francba, jön egy másik!", "Ha az élet szar, ne csüggedj, lehet ettől szarabb is!".
- Igaz, ember - pöckölte a parazsat lefelé a cigijéről Ash.
- Folytassuk erre - ajánlkozott Emmett barátságosan. - Egy tetoválásom van. Egy bazi sárkány. Mindent beterít. Anyám majdnem szívrohamot kapott, mikor pár éve, még sulis porontyként hazaállítottam.
- Mutasd! - piszkálták.
Először láthatták az alkotást, kisebb részleteket kihagyva, mert ugyebár kis gatyára, gatyára nem volt kedve leöltözni. Kíváncsiságból megnéztem volna. Hatalmas visszhangot kapott az alkotás. Matt egy dobfelszerelést mutogatott magán, pontosabban a hátán, egy zsebórát csuklóján, kidolgozott láncokat a lábán. Robon számtalan kép borította. LA éjszakai látképe a hátán, derekáig érve, egy álomcsapda füle mögött, iránytű a kezén. Szintén ott egy örökkévalóságot jelző motívum, homokóra, egy verseny autó, egy focilabda ( mert a foci a mindene ), elektromos gitár, egy meztelen, segges nőci. Lábszárán horrorisztikus, misztikus dolgok fedték.
A kedvencem mégis a pólójából kikandikáló Joker portré lett. - Joker?
- Igen. Kedvenc képregény, és filmszereplőm - magyarázta.
- Nem csipázom Batmant. Valahogy mindig a rosszakhoz húzódtam.
A furcsa mosolyát vette elő tarsolyából.
Lorrie azonnal belekezdett. - Rajtam van tigriskarmolás, - emelte fel hasáról a felsőt, hátul egy csapat madár, az életérzést kifejezően - egy cseresznyevirág faága, - húzta le kabátját egyik, másik oldalt - meg egy farkas, a szelídség és a vadságot egyensúlyban tartva. Mindegyiket hirtelen felindulásból varrattam, utoljára a... legdurvábbat, AJ-vel - kuncogott, az emléktől persze nekem is jókedv derült az arcomra. - A bugyim felett van, úgyhogy nem akarjátok látni!
A mézes madzag elhúzásakor minden hímnemű ellenkezett, tiltakozott, követelték, hogy mutassák meg. Addig-addig győzködték, amíg beadta a derekát. Felállt, lejjebb húzta nadrágját, a lila bugyival, és megjelent a további pár perc nevetés tárgya. Egy behajtani tilos, meg egy egyirányú utca táblája, alatta a következő, nagybetűs írással: "Illetéktelen behatolóknak tilos!".
Könnyek gyűltek a szemembe, a hasam merő görccsé vált, a fű miatt, amit a torkomban, és a levegőben is jelen volt. A rivaldafény lekerült barátnőmről, Eddie-re vándorolva. Igen szótlanul ücsörgött, kezdett feltűnni mindenkinek a nyilvánvaló, ami nekem leesett már a legelején. - Neked mid van? - kérdezte barátságosan Ash. Emiatt, vagy azért, hogy gyorsan túl legyen rajta, belefogott.
- Pár hónapja készült. Egy sor - mondta lefitymálóan, szeretetteljesen. - "Itt és most" - olvasta. - Könnyen rászántam magam. A pillanat embere vagyok.
Megfeszítette széles karját, és mintha csak a bicepszét mutogatná, kidudorodott karjának belső oldalán a rövid, fekete írás. Senki sem reagált. Azt hiszem, tetszett nekik, de Eddie-vel kapcsolatban kezdenek kicsit elbizonytalanodni.
Kezd feltűnni nekik a kedvetlensége?
- AJ - szólt bátorítóan a fiú. - Te következel!
- Ó! Ja. Igen. Khm, hát én... annyira megszerettem apám zenéjét, azt a dalt, amit zongorázott, hogy csináltattam az oldalamra, - mutattam - egy kanyargós betűs írást.
Ash előre hajolt. - Nem látom jól. Mi van oda írva?
- *This I Love.
- Oké.
- Ez volt életem első tetoválása, amit apámnak el sem mondtam. Nem azért, mert féltem, hogy megharagszik, vagy ha azelőtt mondom el, hogy kész lett volna, megtiltja... nem olyan. Úgy is megcsináltattam volna. Csak meglepetésnek szántam. Pár napig rejtegettem, aztán valahogy elfelejtettem. És apa meglátta. Elkezdi: "Az mi?". Erre én: "Tetkó, fater!". "Ó. Oké!". És ennyi volt az egész.
Lorrie kuncogása mindenkit megnevettetett. Őrülten tud nevetni, ha van benne valamennyi ebből is, abból is.
- Majd jött a következő, a következő. Egy fekete gitár, rajta egy varjúval, egy mikrofon mellé, kis csillogó fényekkel, AC/DC beütésű "Rock" felirat.
- A gitárt megleshetem?
Cash kíváncsiságának eleget téve felhúztam a pólómat a nyakamig, hogy a vállamon ott legyen a gitár, a nagy dög varjúval, meg a mikrofon. - Ez lenne az.
- Nagyon jó. Gondolkoztam én is egy ehhez hasonlón. Lehet, most már megcsináltatom.
- Baró lenne.
Csendesen elnyomtam a füves cigit. Valójában itt még nem volt vége, de Lorrie közbe szólt. - És az utolsó? Azt nem mutatod?
Rosszallóan meredtem rá.
- Kérlek! - hadarta gyorsan egymás után Nate. - Kérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek!
- Jó! Megmutatom, csak valaki állítsa le ebből az üzemmódból! - mondtam. Valamennyi bandatag figyelmeztető jelleggel rá irányította a vészjósló tekintetét, a csend leszálltával totálisan rám koncentráltak. - Szóval az utolsó tetkóm, amit Lorrie vicces táblás szerzeményével egyszerre csináltattam, az ez - az írással párhuzamosan, a másik oldalamat mutattam. - Rennel való szakításom eredménye.
"Szeretem azokat az embereket, akik meg tudnak nevettetni még akkor is, mikor nem akarok mosolyogni..."
- Igaz - harsant fel a társaság.
A téma kivesézése után, találtunk egy másikat, amin csámcsoghattunk. Mire úgy döntöttünk, hazamegyünk, már reggel hét volt, odakint jártak az emberek, akik frissen ébredtek. A haverok hazamentek aludni, én meg egyből baktathattam a melóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése