Hatodik hang

Hatodik hang

Sziasztok Olvasók! \m/

Bocsássatok meg, tudom, hogy későn hoztam az új részt. Nem akarok szabadkozni, semmi ilyet, egyszerűen nem volt se időm, se energiám megírni. De itt vagyok, elkészültem, és igyekszem majd frissíteni a blogot, amikor csak lehet.
Jó olvasást! Komizni, pipálni ne felejtsetek el, tudni szeretném a véleményeteket!
Rock 'N' Roll! |m|

*****

Az öltözőben ücsörögtünk, röhögcséltünk, gond nélkül fogyasztottuk a sarokban álló hűtőből a behűtött söröket. Garry-re vártunk, hogy kifizessen minket, és ki-ki a maga részét talán már ma este elkölti.

- Hé, hé! - csitított le minket Ed. - Ezt hallgassátok! Tudjátok, miért nem jó zuhanyzóban szexelni?

- Miért? - kérdezte ficánkolva Lorrie.

A fiú szájára nagy mosoly görbült.

- Mert esőben fel találsz izgulni!

Hátra vetett fejjel, hangos nevetés tört fel mindnyájunk torkából. Előre-hátra dőltem, mégsem bírtam abbahagyni a nevetést, így hát összegörnyedtem törökülésbe. Lorrie a vállamra dőlt, képtelen volt abbahagyni, és végső nevetéskiakadás veszélye fenyegette.

- Ez jó! Baszott jó. Megfontolom - kuncogott percekkel később visszafogottabban Matt.

- Honnan szeded ezt a sok hülyeséget?

Megtöröltem könnyes szememet, egy utolsó sóhajjal elfojtottam kikívánkozó vigyoromat, kíséretnek egy korty hűsítő sört is leküldtem. Láttam, hogy Ed megrántja a vállát. - Innen-onnan. Mindenhol ragad rám a marhaságból.

Len komoly arccal végignézett rajta. - Látszik.

Az előbbi roham következtében egyikünk sem tudott a félhalknál nagyobb hangerővel nekifeszülni a kacagásnak. A kis öltöző, amiben várakoztunk, megpihentünk, kicsi volt, de annál takarosabb. Még lakni is lehetett volna benne. Három kanapé U alakban elhelyezve nézett az ajtóval farkasszemet, mögöttük a sarokban a frigó hűtötte a piákat, mellette hosszú sorban a falig tükrös asztalka húzódott, ahol a lányok sminkelhetik magukat, vagy a fiúk, már aki szokta.

A mi körünkben nem szokás. Ismerek olyan skacokat, akiknél igen. Ez egyfajta ismertető. Nagyon jó fejek, sosem vágytak a hírnévre, egymaguk zenélnek az utcákon, ritkán kisebb szórakozóhelyeken. Az ajtó mellett gardrób található, amibe tárolhatják a fellépők rendes, utcai ruhájukat, hogyha hoznak külön fellépésre valami szerelést.

Nálunk ilyen nincs.

A bájcsevejünknek Garry berontása vetett véget. Feldobottan morzsolgatta a tenyerét, szeme, mint a huncut ragadozónak hunyorgott. - Szeva srácok!

- Hali! - ugrottam fel a helyemről, Lorrie szabad kezébe nyomtam a sörömet, és Garry-hez léptem.

- Nagyon jók voltatok ma! Egy akkora tömeget vonzottatok ide, hogy csak na! Ezért, - húzta elő a tárcáját, némán, tátogva számolta meg a lóvét, amit kivett egyszer, majd megismételte - dupla fizut kaptok!

- Igen!

Hálálkodva fúrtam pillantásomat Garry-ébe, mely annyi év alatt csak segítséget, barátságot sugárzott. Ez a srác megannyi lehetőséget adott. - Köszi! - vettem át a zöldhasú köteget felvillanyozva.

- Semmiség! - dugta vissza a tárcát farzsebébe. - Én köszönöm! Menjetek, bulizzatok egy kicsit! - intett az örömködő bandának.

- Megyünk is!

- De még mennyire!

Len azonnal reagált, Matt-el együtt, az eddig relaxáló, elszundító Emmett is frissnek, üdének tűnt. Szemei sarkig ki voltak nyitva, a fáradtság egy csepp jele sem mutatkozott meg benne, csipának nyoma sem volt. Percekkel ezelőtt nyúzott arcába szín szivárgott.

- Nagy vagy testvér! - szorítottuk meg a másik kezét Garry-vel, vállal finoman egymásba ütköztünk.

Szerényen bólintott, aztán elhagyta az öltözőt. Fel sem fogtam, hogy kétszeres lóvét kaptunk az ígértnél. Ujjaim között szétnyitottam, újra és újra azt az összeget kaptam. Le sem lehetett rólam lohasztani a jókedvet.

A banda többi tagja kis óvodásként, akik az uzsonnáért állnak sorba, széttárt marokkal, libasorba vergődtek. Először Lorrie nyomakodott előre a sok kan között, majd Len, Emmett, Matt, a legvégén pedig Eddel zárult a sor. - ... és ennyi neked.

Rajta nem látszott annyira, hogy örülne a pénznek. A maga módján azt tette, csak elsősorban nem ez számított neki. Egyikünknek sem. De ez azt jelentette, hogy ebből az összegből mindannyian kaphatunk egy esélyt valami újra.

Tudom is én... Új gitár, új telefon, vagy egyszerűen ki tudják fizetni a lakbért, mint ahogy én akartam. Na meg a próbatermet. És még inni is marad valamennyi. Egyik zsebe megtelt a banda minden tagjának, úgy somolyogtunk ki a folyosóra, onnan meg ki a lelkes tömegbe, akik épp DJ által játszott zenére pörögtek.
Ütemes, rugózó mozgással ugrándozni kezdtem, Lorrie mellettem ugyanezt tette, botrányosan flörtölgetett és szemezgetett egy szemrevaló, velünk egy idős sráccal. Idő közben elkeveredtünk a srácoktól, akiket a pultnál leltem meg, folytattam a táncikálást a sok fura fazon körében. Csajok és pasik egyaránt táncolni akartak velünk, csupán azért, mert felléptünk, és menőnek tartanak.
A hírnév átka az, hogyha szórakozni mész, egyszeriben megnő a veled bulizni akarók száma, a baráti köröd, akik le se szarják, ki vagy, csak veled akarnak lógni. Nem tudsz lemenni úgy az utcára, hogy meg ne állítsanak, le ne szólítsanak.
De ráértem ezzel foglalkozni. Az sem biztos, hogy ez a fordulat bekövetkezik, mégis érzem ennek az előszelét, a lelkes, nyáladzó tömeg ránk nyomulásából.
Megelégelve ezt kitörtem a részegek közül. Láttam, hogy Lorrie nagyban sütkérezik a jobbnál jobb pasik bűvkörében, aztán észreveszi a meglépésemet. Fejvesztve követni kezdett. Megtorpantam a pultnál a bandatagok által elfoglalt helyen, és azt láttam, hogy mások ülnek a helyükön. A fiúk fejkapkodva szokásos asztalunknál cigiztek, fűztek négyen két csajt.
- AJ! Mit csinálsz?
- Kis levegőre van szükségem. Ezek, - üvöltöttem túl a zenét az emberekre bökve - kurvára rám telepedtek.
A szemét forgatta.
- Kapd be! Menjünk, üljünk le!
Belém karolt, együtt vágtunk át az asztalokig, ahol kígyózó táborokban iszogattak a nyugodtabb lelkű, nem bulizós emberek, vagy a hozzám hasonló, pihenésre várók. Lorrie kézjellel mutatta, hogy elmegy a pulthoz sörért. Egy vállrándítással nyugtáztam, gondoltam, megvárom itt.
A lábammal ütemesen doboltam, egy jó ideje dúdolgatok egy új számnak való, türelmetlenül igazítgattam a hajam, meg a ruhám. Lorrie-ra meredtem, lyukat égető tekintetemmel, de ő nem zavartatva magát társalgott egy sráccal.
Az egyik Evencrew-s bandataggal.
Alaposan végignéztem rajta. Az énekes volt, Nash... nem. Ash. Igen, Ash-nek hívják. Döbbenten pislogtam, ahogy sört iszogatnak, flörtölgetnek, és ráérősen cigiznek. Fenn állt a lehetőség, hogy fogom magam, és elmegyek az asztalunkhoz a picsába, addigra azonban képtelen voltam nem őket bámulni, mint valami perverz.
Egy pillanat alatt további négy pasi özönlött hozzájuk, kikérve italukat, bájos kis csevegésbe elegyedve barátnőmmel.
Nem lesznek kicsit sokan? - mertül fel bennem. - Szegény nem tud elbánni egyszerre ennyi sráccal. Vagy mégis? Van egyáltalán annyi lyuk rajta?
Megráztam a fejem. Összepréselt ajkakkal, fogcsikorgatva indultam el, csizmám kopogásának kíséretében. Hamar előre furakodtam, megállva barátnőm mellett, egy jó öreg "na most kinyírlak, picsa" mosollyal. - Helló.
A társaság felkapta a fejét harcias köszönésemre. Mind az öt Evencrew-s tagnak bugyuta vigyor himbálózott a száján. Egyenként elmormogtam egy "csá"-t, meg egy "hali"-t. - Bassza meg, AJ, ne haragudj! - szabadkozott máris Lorrie, izgatottan pattanva kettőt a széken, szemével a mellette ülő Ash felé navigálva, és mellé azt tátogta: "Nem rossz!". - Elbeszélgettem Ash-sel, és megfeledkeztem az italról.
Szerencséd, hogy jó kedvemben vagyok!
- Aha.
- AJ, ők itt az Evencrew, mint tudod. Ash, Nate, Oliver, Rob, és Cash. Skacok, ő itt Jane, de mindenki AJ-nek szólítja.
- Örvendtem! - vetítettem merengő vigyort a bandára.
Mindegyikük kezében volt valami. Egy doboz sör és cigi, Jim Beam, amit elosztottak maguk között, az egyiknél egy fél pohár Jack Daniels-t is felfedeztem... valaki vodkázott. A két szőke fazonnal egyből megbékéltem, a látványuk puszta őrületet sugárzott. A Nate nevezetű, félhosszú hajat lobogtató pasassal meggyűlt a bajom. Egyenként megbámultam merész, kibaszott jó tetkóit, zöld szempárját, mely rejtélyes huncutságot villantott felém. Az énekes, "leveszlek a lábadról, mert cuki vagyok" szájmozdulata füléig nyújtózott, egyszerre volt visszafogott, és hivalkodó. Brozn, hosszú, sima haja irigylésre méltatott.
Nekem miért nincs ilyen szép frizurám?
Cash-ről sem lehet éppen elmondani, hogy átlagos hajkorona fonja be a fejét. Nagy, fekete oroszlánsörény terebélyesedett rajta, amibe öröm lehetett beletúrni. Egy csapásra fellobbant bennem a harcias láng ennek a bandának a légkörére, amibe nem mellesleg Lorrie rángatott bele.
- Garry!
- Mondjad csajos.
- Lökjél már nekem valami szomjoltót!
- Vizet? - kacsintott, számra kanyarítva egy mosolyt.
- Inni akarok, nem mosakodni!
Hangos kacaj robbant ki közöttünk. Garry sóhajtva kivett egy üveg whiskyt a pult alól, és átnyújtotta. - A vendégem vagy egy körre!
- Kösz!
Gyorsan, ügyesen fosztottam meg az üveget a kupakjától.
- Szóval, mi a helyzet? - intéztem szavaimat a láthatóan kicsattanó fiúknak.
- Minden oké - vette át a szót Ash. Ahogy sejtettem, ő tud a legjobban, és a legtöbbet beszélni. Néha megigazította a haját, kendőjének szökevény tincseit. - Láttunk titeket a színpadon. Mindannyian azt gondoljuk, hogy kurva jól nyomjátok. Rég nem láttunk ehhez hasonlót.
- Hát, ti sem voltatok épp rosszak. Le a kalappal, ember! Borzalmasan menő hangod van! Ugye nem műtét eredménye?
- Dehogy! - röhögött harsányan, kipöfögtetve egy füstfelhőt. - Ez ilyen, amióta csak az eszemet tudom.
- Zseniális! És... Cash, igaz? - a fiú bólintott, tincsei göndören meglibbentek. - Biztos lepaktáltál az ördöggel, mert... egyszerűen félelmetes, ahogy játszol.
- Éppenséggel az ördög paktált le velem. Keresett valakit, aki annyira hülye, hogy belemegy - újabb nevetés.
- Én is szólózok.
- Igen? Na, az fasza.
- Összeülhetnénk beszélgetni - észrevétlenül arrébb toltam Lorrie bökdöső ujjait, mert már szóhoz akart jutni. - Toljuk össze az asztalunkat.
Jó ötletnek tartották. Meg is indultunk, és a kérdő pillantások ellenére, amiket a banda fiú tagjai lövelltek felém, levágódtunk.

©