GN'R
Avagy a világ legveszedelmesebb bandája !!!
Avagy a világ legveszedelmesebb bandája !!!
Régebb
óta nem volt Szerdai Bejegyzés, de mostantól, és egész nyáron próbálok
minél jobb témákat, a megszokott rendszerességgel hozni. Az utóbbi
időben nem úgy jött össze az időm, hogy ezeket megírjam, ugyebár a
részekkel is késtem... Nos, olvassátok a véleményemet erről a remek
könyvről! Hátha kedvet kaptok!;)
Rock 'N' Roll ! |m|
Mick
Wall összeszedett rengeteg infót a Guns fénykorából, mondhatni, a
legfontosabb korszakából. Bemutatta, milyenek voltak a fiúk
személyiségileg, hogyan viselkedtek a hírnév világában. Minden benne
volt. Egyszerűen minden. Riport, interjú Slash-sel, Axl-lel, Duff-fal,
írt a sztorikról, amikbe belekeveredett a fiúkkal, avagy a srácok
ecseteltek pár vicces, durva, komoly esetet. Megmondom őszintén, ezzel a
könyvvel éreztem magam igazán a régmúltban, a sok "vadállat" között, és
ez baromira tetszett.
Lássuk csak... Az plusz jó pont,
hogy diktafonnal vette fel a beszélgetéseket az író, amiket később
lejegyzett. Legtöbbször a készülő lemezek körül forgott a beszélgetés,
sőt! Mick szerette őket faggatni mindenféle olyan dologról, ami olvasót,
rajongót egyaránt érdekelt anno, és ma. Eddigi tapasztalataim nem
mindig pozitív hatásúra sikeredtek a média-, vagy annak "emberei" terén,
vele kapcsolatban a riporter meló jobban megtestesül. Könnyedén mozgott
a Guns mellett, lazán csevegett velük, mint bizalmas. Bírom a pasast!
Szóval
mondhatni ez a 200-300 oldal részletesen elmeséli, milyenek voltak ők, a
mi bálványaink, eddig nem hallott, olvasott történetek kerülnek elő
velük kapcsolatban, Mick szemszögéből, és az övékből egyaránt.
Olvasás
közben nevettem, elgondolkoztam egyes tényeken, vegyes érzésekkel...
Egyértelmű, hogy a végeredmény számomra a még nagyobb imádat!
Vegyük példának Slasht:
maradt a laza, még úgy is, hogy annyi pénz csücsült a számláján, hogy
nacsak! Az egyszerű, gitáros srác, mint ahogy kezdte. Nem szállt el,
próbált eljárni szórakozni, több kevesebb sikerrel, jó arc volt a
rajongóival - különösen a csajokkal -, ez az egészet visszaadja a betűk,
mondatok, lapok tömege. Pacsit Slash!
Axl:
egy komoly, érzékeny lelkivilágú srác, aki hirtelen haragú. Az interjú
alatt többször megkaptuk ezeket, de tényleg. Ő egy... Slash fogalmazott
igazán jól a könyvében! Ő egy sajátos világban él, és épp ezért
szimpatikus. Nem azért, mert: "Jaj, szegény megtört srác! Nehéz gyerekkora volt meg minden!",
a-a. Tehetséges, a semmiből jött fel, segítség, támogatás nélkül, egy
olyan különleges elmével, amire mások rányomják a pecsétjüket: ŐRÜLT!
Duff:
az óriás. Mick viccesen érzékeltette, mennyire magas is volt a pasas
hozzá, meg úgy alapjában véve mindenkihez képest. Egy jószívű óriás!
Ahogy olvastam a korábbi szavait, azt szűrtem le, hogy nagyon jó fej, és
habár szeret balhézni bandán kívül, és ha helyre kell tenni valakit,
azon belül is - mértékkel -, szeretné kerülni a belső viszályokat főleg
Axl körül, ami ugyebár nem jött össze... Kiváló basszusos, remek ember!
Örülök, hogy nem hagyta abba a zenélést a feloszlás után, és folytatta,
amiben szerintem rohadtul tehetséges, mert nagy értéket vesztett volna a
világ, na meg nem láthatnánk a Walking Papers Debrecenben, júniusban! Juhú!
Mindenképpen ajánlom a könyvet annak, aki nem olvasta. Aki pedig igen, leírhatja a tapasztalatait!
Értékelés:
Értékelés:
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése