2014. május 22., csütörtök

Huszonnegyedik hang


Huszonnegyedik
hang

Helló Olvasók! \m/ 
Akartok egy kis bunyót? Hát most megkapjátok! Főszereplőnk kezelésbe veszi ellenségét, meggyűlik a baja a másnappal, ahogy mindenki másnak. Jön AJ bosszúja, és a bandák feltörekvése hogyan lép a következő szintre L.A. városában! Dobjatok egy komit, vagy pipálást!
Rock 'N' Roll! |m|

*****

Rebekah-ék tovább nyomultak a színpadon, mi meg jócskán kezdtünk veszíteni az agysejtjeinkből. Jelentősen meglátszott, ki hogyan dolgozza fel a förtelmet. Rob a karján feküdt, kínok gyötörték, és szenvedett. Emmett, Len, Matt mesterhármas a maradék sörösüveg gyönyörébe menekült, ami ma estére maradt, és amennyit kitett még a pénzünk. Oliver karjai lefittyentek közöttünk. Már nem karolt át. Két térdét szétnyitotta, az üléshuzatot kezdte cirógatni a körmével, de az idegesítő zaj meg sem kottyant a dübörgő zenének... izé... valaminek. Elnyelte, úgy, ahogy volt.
Ash dobozának utolsó szálait gyújtogatta, cigaretta füstjével takarva bámulta a ma esti fellépőket, szín tiszta, levehetetlen undorral a képén. Cash hasonlóan viselkedett. A felsorakozott, üres poharakra, karcsú üvegekre meredt, kezében egy Nightrain olcsó bort szorongatott, amit néha-néha meghúzott.
Feltűnt, hogy Nate felszívódott a körünkből. Egyszer feljebb kukucskálva találtam meg, valamennyivel arrébb az asztalunktól, egy felszolgáló csajjal beszélgetni. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy jól látok, de mintha a lány cigit kért volna, és fokozatosan elegyedtek csevegésbe.
Tehetetlenül rogytam az ülésen, a megváltást vártam, ami a végét jelentette ennek az őrületnek.

*****

- Miattuk nem akartál idejönni ma? - faggatott Cash valamivel később. Levonultak a gyökerek, szóval a csörömpölésen, mások beszélgetésén, a lányok kacarászásán túl csend honolt.
- Ja. Elég gyér együttes.
Rob felháborodottan hajolt fel a karjáról, álmos tekintettel, elalvási nyomokkal a karján, meg az arcán.
Hogy volt képes bealudni?
- Gyér? Enyhe kifejezés.
- Ember, - nevetett a göndör gitáros - te elaludtál?
- El, bazd meg. Úgy néz ki...
- Bazd meg!
A korábbi jókedv visszaköltözött, a kiszipolyozott erőnk a csontjainkba ereszkedett. - Maradt még valami inni?
- Tessék - görgettem felé nagylelkűen egy félig telt Nightraint. - Csak ez.
- Kösz - fogta meg hálásan, és egy jót húzott rajta.
Cash rohadtul nem osztozott a zsákmányán, egész egyszerűen kisajátított három üveggel a készletből, de meg sem látszott rajta, hogy már segg részeg. Maradt az a benyugtatózott, oroszlánsörényes szörnyeteg, aki Cash-nek hívatja magát. A fejkendős énekes szórakozottan kuncogott az előbb, majd gond nélkül folytatta az elmélkedést. Baszottul titokzatos volt karakteres arca, félig lehunyt szemei, amikkel laposakat pislogott.
- Mi a fasznak ültük végig? Miért nem megyünk el?
- Nem, Oliver - feleltem határozottan, mikor a dobos hajlandó volt felszegni az állát a nyomorult, zizegő huzatról. - Én nem megyek el. Akik el fognak menni, azok ők lesznek.
- Igen - helyeselt kimérten Ash. - Nehogy már elmenjünk miattuk.
- Haver, az totál gáz lenne!
A szőkét a sort Len zárásával befejezően meggyőztük, és legyőzötten visszahajtotta a fejét, elvonulva a saját magányába. Arrébb húzódtam. Nem akartam megzavarni a személyes terét. Ash keze magához intett, de azelőtt, hogy még messzebb csúszok, megnéztem Olivert, minden rendben van-e. Talán most duzzog, amiért nem kapott meg engem, akár egy kisfiú a játékát, vagy valami egész más van a háttérben!?
Szorosan Ash-hez lapultam, karja mint korábban a szőkének, a vállamon landolt, a két eset között a különbség annyi volt, hogy ez nem zavart sehogy sem. - Mi van vele? - biccentettem az érintett felé.
- Mit tudom én - köhintett a túlzott cigarettafüst pillanatnyi, bódító hatásától. - Alig dumál velünk tegnap óta. Ma meg szinte sehogy. Elvolt magának melletted, és a melleidet nézte - szúrta a végére, jókedvű félmosollyal.
- Ennyi élvezet kijár neki... És mi volt a... tudod, a kurvákkal?
Most először fordult szembe velem, amióta leültünk az asztalhoz. Rendetlen haja alól világított a szeme, mint egy reflektor. - Hogy érted?
- Oliverrel nem szórakoztak?
- Ó, dehogynem. Mindannyiunkkal. Jók voltak, az tuti. Jöttek, megcsinálták, amit kellett, fizettek egy kört, és elmentek.
- Őket ki fizette ki?
- Viccelsz? - nevetett. - Ezek a luvnyák sok mindent hallanak az utcán. Tudták, hogy zenészek vagyunk, látták, hogy jó fejek, meg kibaszott mások, mint az eddigi kuncsaftjaik nagyja, úgyhogy... Puff! Ingyen menet.
- Csak úgy? - ráncoltam a szemöldököm. - A szép pofikátokért?
- Aha. Szoktak pénzt adni, mikor rászorulunk - ismerte be nemtörődöm módon. Kezdett abszolút tökéletes rocksztárrá válni. Ezt hinném, ha nem ismerném elég jól. - Jártunk zűrös csajokkal. Az egyiket Michelle-nek hívták, táncos volt az egyik kis nightklubban a város szélén. Épp nem volt hol laknom. Befogadott, kaját adott, pénzt. Én zenélgettem a srácokkal, nála aludtam, néha összegyűltünk mind. Az ő barátnői, meg a zenekar, és buliztunk egy kiadósat. Tudod, hogy megy ez!
- Ja.
- Megvártam, míg hazaér a műszakból, mindenfélét csináltunk.
- Miért szakítottál vele?
Elidőzött a válaszon, mintha megmakacsolta volna magát a társalgás kellős közepén. - Azt hiszem mert... mindketten tudtuk, hogy ez alkalmi dolog. Mint a tiszavirág. Jön, meg megy. Tart, ameddig tart. Pont - biggyesztette le alsó ajkát értetlenkedésében. - Meguntuk, és tovább álltam.
- Igazán tanulságos.
Fülig érő szájjal mosolygott. Amint a következő szál nikotinrudat meg akarta gyújtani, kettőt vett, ezzel teljesen kirámolta a készletét. - A faszba - motyogta. Felém nyújtotta az egyiket, és ez a mozdulatsor már nem lepett meg igazán, hiszen tapasztaltam nem egyszer, hogy képes lemondani a sajátjáról és nekem adhassa.
- Kösz - vettem el hálásan.
- Nincs mit - liftezett a szájában a cigi beszéd közben, amíg be nem fejezte, lehetetlen volt meggyújtania. Végre, amint vízszintesbe került, az egyszínű gyújtójával megperzselte a végét, azzal meg az enyémet.
Visszakapcsolódtunk a fiúkhoz. Oliver lazábbnak tűnt, szólt egy-két szót, megint hallgatott, és végül újra kinyilvánította a véleményét. A hányással mintha enyhült volna a heroin hatása, de ott lüktetett az ereimben, a bőröm alatt, és órák óta be voltam állva. Az elején keményen, már az este végéhez közeledve egész jól hozzászoktam. A szervezetem szaltózott, zakatolt, sziporkázott a felüdülésre, egy pillanatra sem éreztem szilárdnak a testemet, hanem mint a higany, ami szét akar folyni a bár közepén.
A különböző szagok felém sodródtak a levegőben, finom, durva szagok egyaránt. A sejtelmesen sötét helyi szórakozóhely pörgött az élettől, hemzsegett a kurváktól, akik illegették-billegették magukat, a felajzott srácoktól, kis és nagykorúaktól egyaránt, szórakozni vágyó haveri csürhe, köztük mi. A boksz hűvös, árnyékos, fekete védelmében a néha felvillódzó fényeket csodáltam, figyeltem az üres színpadot. A közelében melegítő csajok vihogva iszogattak, gurították a bátorító feleseket, ettől úgy látszott, hamarosan olyat tesznek, amit holnapra megbánhatnak. De lehet, simán csak itt dolgoznak, és nem viselik el a munkájukat. A főnökük is rászoktathatta őket, mint Ash modellcsaját a drogokra.
Francos főnökök! Elvégre, én is a volt "főnököm" miatt jutottam ide. Miatta van ez az egész "Eldobom Az Agyam, Bebaszunk, Részegek Leszünk, Meg Hülyék, Az Átlagosabbnál Hülyébb, Búfelejtő" este.
A gondolat örömére felhajtottam a fél korty bort ami maradt. Csalódottan megráztam, az meg már üresen kongott, a várt lötyögés elmaradt.
Az a helyzet, hogy kifogytunk.
- Jé, a csatorna patkány!
Unottan felnéztem a fülsüketítő hangra. Egyrészt, alapból elviselhetetlen, másrészt az önteltség, ami virított róla, és a szavaiban tükröződött, fejbe vágott. Megmakacsoltam magam - most az egyszer -, teljesen nyugodtan vártam az ellentétünk kiforrását. Karba tett kézzel, kiengedett, platinaszőke hajával magasodott az asztalunk mellé, sütött az undor, a fölényesség a szeméből, a bizonyítási vágy, amiért a szűkebb, újonnan vásárolt ruháiban villogott, magára vonzva a környező emberek figyelmét.
Egyszerre mentek át döbbentbe a velem ülők. - Ki a faszom ez? - tanulmányozta Rob fennhangúan. Egyet jelentett: számára azonosítatlan lénybe ütközött.
Üdv a klubban.
Rebekah hátravágta haját a válláról, felemelte az állát. - A lóbaszó, anyaszomorító pincsijeiddel jöttél megnézni a sikeremet? Ez kedves.
- Kisanyám, - áldozta fel a maradék bagóját Ash, mérgében jól rávágott az asztal tetejére, aminek következtében a rúd legurult a padlóra - sürgősen állítsd le magad, mielőtt pofán baszlak!
Bekah megrezzent az ütés dobbantásától, ám még mindig itt pofátlankodott a rosszmájú megjegyzéseivel. Nem áll le, amíg jónak látja az idegesítésemet. - Pöcsfej.
- Nekem egy ilyen szopós ne szóljon be, mert a szájába lépek, értve?
- Ja, te egyébként idejössz baszakodni?
- Hagyjátok fiúk - csendesítettem le a zúgolódókat, amik nem hatották meg a szőkét. Egyre többen bámultak.
Az italhoz ingyen mozi jár ma este, itt, a Cathouse-ban!
Ash fogcsikorgatva hanyatlott vissza, szemét le sem vette a velem kötekedő picsáról. Ő, és a végén Cash brutálisan a képébe másztak, akár szégyellnem kéne magam, akár nem, nekem tetszett a tökösségük. - Idefigyelj, Rebekah! Van még rá esély, - artikuláltam a flegma arckifejezésbe - hogy szépen hátat fordíts, és elhúzd a beled, aztán később verlek meg... De ha így haladsz, jókedvemben megrugdoslak. Tudod, hogy nem viccelek!
Sosem tekintettem rá riválisnak, potenciális ellenfélnek itt, L.A.-ben, sem máshol. Volt különbség a szintjeink között, értelmiségileg, zeneileg egyaránt. A nagylelkű felajánlásom nem hatotta meg, sőt, talán felpiszkálta. Pedig kifejezetten jókedvemben talált, na de ezután milyen jó lesz!
- A csatornapatkány cincog, mégsem harap olyan nagyot!
Hirtelen megállt az idő, a fülem zúgott, valószínűleg magas vérnyomás miatt, ami a gyors mozgásnak köszönhetően sípolásba csapott át. Átvergődtem köztünk a fél méter akadályt, eldöntve mindent az asztalon másztam át, a riadt ribanchoz, és amint talpra álltam, elhomályosult agyam robotpilótába kapcsolása megtörtént. Tudtam, mit csináltam, irányítottam, mégis, mintha egy puha székben sziesztáztam volna, míg a testem elvégzi a munkát. Nagyra nyílt szemmel pislogott, szaporán, tüdejébe rekedt a lélegzete, a térdei kocsonyaként remegtek.
A másodperc tizedrésze kellett csupán, hogy meglendítsem az öklömet, egyenesen a csinos pofijába. Az összeszorított kézfejemben megfeszültek az izmok, szinte alig éreztem a fájdalmat, aminek talán nem maradnak nyomai a bügykökön. Kísértetiesen csattant az állán a bevitt ütés, és a padlóra száműztem a szépséget. A fiúk felujjongtak, csatlakoztak ismeretlenek is, mire a Cathouse közönsége két táborra bomlott. Egyikük nekem, a vad lánynak skandált, a másik viszont Bekah-nak.
Itt nem hagytam abba. A fájdalmasan görnyedező, nyöszörgő lány derekára ültem, az jobban szorította a dagadni kezdő, pirosas bőrfelületet. Kerülte a tekintetemet, alig észrevehetően ficánkolt, védekezni akart. A szívem kalapált, felcsúszott a torkomba, meg a gyomromba az adrenalintól, amit a drog csak fokozott. Újból megütöttem, aztán a hajába kaptam, erősen cibáltam, egy visongórohamot kiváltva belőle. Akár egy malac, aki érzi a vesztét. A félelem szaga körülötte ólálkodott, és mennyei volt, mert tőlem, egyedül miattam félt ennyire.
A berezelt Rebekah túl ment egy határon, amikor már az sem érdekelt, hogy a földön lévőkbe nem rúgunk még egyet. Ő ez alól mentesül. Már rég el kellett volna gyepálnom. Pofoztam, kiadós, csattanós pofonokkal, jobbról, balról, a feje csak gurult, fordult ide-oda. Mit nem adnék, hogyha látnám a feldagadt pofáját, a lila-zöld foltokat rajta, miután elrendeztem! Egy ideig elfelejthetem a képét a közelben.
A fiúknak eszükbe sem jutott leállítani. Rebekah ismerősei nem érdekeltek, merre vannak, csak azt tudtam, hogy ezerrel bevédték volna, ami bandaháborút eredményezne. Akkor már Ash-ék számára sem egy szaftos szukabunyó lenne a herce-hurca... Az időérzékem megcsuklott, fogalmam sincs, pontosan mennyi ideig vertem az aszalódott szőkét, de leszálltam róla. A szurkolótáborok zaja euforikus kürtként harsogtak a dobhártyámba, extázisos állapotom kihatott a látásomra. Összemosódott előttem minden. A fények, a sötétség, és a bár részei. Megráztam a fejem, rövid figyelemkiesésem ellenére jól belerúgtam vagy háromszor a lányba. Nem kapott eleget. Ó, dehogy. De amit megérdemelne, sehol sincs ehhez, én meg szeretnék még vele szórakozni. Egy estére elég az izgalmakból - neki.
- Mássz el a francba! - köptem a szavakat Rebekah felé.
Vesztében, fájdalmai, megalázásai közepette görcsös, gubancos frizurával csúszott pár métert. Felkászálódott, és elindult valamerre. Hogy elhagyja a bárt, vagy a barátait kereste, mindegy. Végeztem. Elégedetten néztem a fülét farkát behúzó, menekülő látványát, büszkeséggel dagadt a mellkasom. Meleg, lassan csöpögő folyadék borította a kezeimet.
Tehát vérzett is - állapítottam meg a csuklóig vérbe merülő kézfejemet. - Helyes.
- Kislány, - kiáltotta magas hangerővel Ash, amennyire bírta, elnyomva a mostanra elhalkult közönséget - te aztán nem vagy semmi!
Diadalittasan, győzelemtől is részegen vánszorogtam egy keveset. Folyamatosan bombáztak a büszke, dicsőítő kommentjeikkel, amiknek a felét fogtam fel nagyjából. Segítség, támogatás nélkül sikerült visszamásznom az énekes mellé, kisebb-nagyobb egyensúlyozás árán. Amint egyenesen ültem, nagy levegőt szívtam.
- Nem szarozol! Odatetted magad - paskolta meg a vállamat a szomszédom, majd magához vont.
Cash vidáman mosolygott rám. - Ember, esélye sem volt! Kivégezted! Te vagy az én bébim!
Len Emmett vállára támaszkodott, tekintetük köztem, meg az út között ingázott, melyet korábban Rebekah tett meg. Hápogtak, és röhögtek egyszerre. Matt felemelte a hüvelykujját. Ők ezidáig tudták, mennyire forrófejű, makacs, hirtelen haragú vagyok, és a pillanat embere. A verekedés régóta érett már, egymás provokálása pedig a döntésemnek köszönhetően, ami a játék egyik szakaszának végét jelentette. Mert újra kezdjük. Örök körforgás.
Szemem sarkából vettem észre Oliver lassú mozdulatait, amikkel vigyort fest magára. - Fel kellett volna venni videóra. Milyen lenne a youtube nézettsége!?
Rob a biztonsági őr felé kacsingatott, bármikor készen a balhéra. Kipenderíthetnek egy ilyenért. Nate nem érzékelte az esemény körüli port, csak mondta, mondta a magáét, és nem fáradt el a hadarásban. - Most már mehetünk? - dobta fel az ötletet Ash. Senkinek nem volt kifogása ellene.
Rebekah-nak, meg a barátainak se híre, se hamva az incidens után. Furcsa, még a biztonsági őr sem ugrott ránk kifelé menet. A hideg, esti levegő lehűtött minket, aztán hogy ki, merre indult el, és én hogy mentem haza, rejtély.

*****

Reggel iszonyatos fejfájásra, borzasztó szájízre-, szagra ébredtem, talán délután kettő környékén. Vissza-visszahanyatlottam az ágyba, a fejfájás őrjítő kínjai leláncoltak, a gyomrom kavargott, a szemem égett. Egy óra fekvés után szántam rá a testem a felállásra. Az agyam szét akart robbanni, a térdeim lüktettek, a mozgásom vén öregemberesen nyilvánult meg. A szétbarmolt ágyam bűzlött a szagomtól, a ruháim gyűrödten lötyögtek rajtam, kézfejemen száradt vérfoltok tündököltek. Csoszogva vánszorogtam a fürdő felé, dörzsölgettem a szemem, jólesően lehunytam szemhéjaimat, aztán nehezen megszokva a fényt hunyorogtam, egyik lábamat emelve a másik után. A vendégszoba résnyire nyitva maradt, onnan, meg a nappaliban tanyázó srácokról tudtam, velem jöttek haza.
A fürdőben egy kiadós zuhany - természetesen ruhástól, amivel megúsztam egy mosást -, egy fogmosás csodákat művelt velem. A hajam csomóssá ragadt, bevörösödött, meggyötört szemem alatt karikák húzódtak, az arcom rongyosan, beesetten, fal fehéren jelent meg a tükörben. A zuhany után egy fokkal jobban festettem, ám még mindig nem a régi. Csináltam egy erős kávét, és visszamásztam a szobám hűvösébe. Ash, meg Nate aludt a vendégszobában, úgy, hogy nem tudtak magukról, Cash, Oliver, Rob szétszórva a nappaliban eszméletlenül horpasztottak. Szinte ez volt egész nap. Aludtunk, csendesen járkáltunk valamiért a házban, aztán megint kifeküdtünk. Este nyolc környékén gyűltünk össze egy halomba, és próbáltuk kitalálni, mi történt előző este. Minden annyira homályos lett, elfelejtettem mindent. Köszönhetem ezt a Cash-sel tett kitérőnknek, valamint elsősorban a Nightrain-nek.
Elmúlt a hányási kényszerem, ami előjött, ahányszor a kajára gondoltam, szóval felélve az utolsó dollárjaimat két nagy pizzát rendeltem. Mondanom sem kell, elfogyott mindegy szálig, a fiúk hálásan tömték szájukba az isteni kaját, és a hosszú alvások eredményeképp jól kialudva mindannyian sztorizgattunk, új számok feltűnésének gyanújával, mind a tegnapi buli témáját, mind a mai másnaposságot illetően.

*****

A pláza forgalmasan várta a vásárlókat, L.A. lakosai meg özönlöttek befelé, akár a csordák. Amióta kitaláltuk közösen az úti célunkat, sejtettem, hogy borzalmas napra virradt az az istenverte hely. A banda átugrott hozzám, még Eddie is, akit tisztán emlékszem, hiányoltam a Cathouse-os ügyünknél. Egy sziánál többet nem volt lehetőségem beszélni vele, mert eldöntöttük: irány a kurva pláza. Tehát kilenc fiú gyűrűjében mentem be a hűvös előtérbe, kisebb szórakozásos perpatvarral a forgóajtónál, és megkezdődött a hadjáratom.
Seymour, Derek, Rebekah... Mind bekaphatja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése