2014. április 2., szerda

Szerdai Bejegyzés


Könyvélmények


Szevasztok! \m/

Steven Tyler - Nem zavar a zaj a fejemben?

Tartalom: Amerika legnagyobb rock ’n’ roll zenekarának, az Aerosmith-nek ikonikus énekese és dalszerzője, Steven Victor Tallarico, vagyis Steven Tyler 1948. március 26-án született a New York-i Yonkersben. Tylert a rocktörténet egyik legjobb frontemberének tartják – többek között a Rolling Stone magazin is a világ egyik legjobb énekesének választotta.
Miután a ’60-as évek végén az Aerosmith megalakult a New Hampshire-i Sunapee-ban, az öt zenész – az énekes Steven Tyler, a gitáros Joe Perry, a basszusgitáros Tom Hamilton, a ritmusgitáros Ray Tabano, akinek helyére később Brad Whitford került, és a dobos Joey Kramer – úgy döntött, Bostonba költözik, és onnan indultak világhódító útjukra. Azóta több mint százmillió lemezt adtak el világszerte, és rengeteg díjat nyertek – számos Grammyt, valamint American Music, Billboard és MTV Awardot. A zenekart 2001-ben iktatták be a Rock ’n’ Roll Hall of Fame-be.
Az Aerosmith nemcsak a színpadon, hanem a film, a televíziózás, a sport és a videójátékok világában is emlékezeteset alakított: szerepeltek a Wayne világa című filmben, a Simpson családban, felléptek a 2001-es Super Bowlon, és a Guitar Hero Aerosmith különkiadása is hatalmas sikert aratott. ›Don’t Want to Miss a Thing‹ című számukat az Armageddon című film betétdalaként Oscar-díjra jelölték. 2010 decemberében, egy Sir Paul McCartney tiszteletére rendezett esten Tyler fellépett Obama elnök és felesége, Michelle Obama előtt. 2011 januárjában pedig Jennifer Lopez és Randy Jackson mellett zsűritag lett a nagy sikerű American Idol című televíziós műsorban.

David Dalton, a Rolling Stone magazin alapító munkatársa eddig tizenöt könyvet írt. Jelent már meg műve többek között James Deanről, Sid Viciousről, Janis Joplinról, Marianne Faithfullról és Bob Dylanről.


Véleményem: A mai témánk, ami kivesézésre vár, mint látjátok, egyik kedvenc életrajzi könyvem. A könyv Steven gyerekkorával kezdődik, amiben minden megvan. Hippi kalandvágy, gyerekmunka, csajok, zene, tényleg minden. Részletesen bemutatta, hol élt, hol töltötte a szabadidejét. Könnyen elképzelhető lett, tényleg briliáns.
Vánszorgunk előre az időben, a kisgyermek felcseperedik, egyre nagyobb zűr veszi körül, kezd összeállni a banda, és neccesebbnél neccesebb  kalandokat élnek át. Nem semmi a fickó, az egyszer biztos!
DE, hogy valami negatív észrevétellel illessem a könyvet, az az állandó eltérés. Belekezd egy történetbe, átvág egy másikba, és így tovább még vagy hat másik oldalon keresztül, mire visszatérünk az eredetileg megkezdett gondolatmenetre. Szerintem ezzel érezhető az a zsongás, ami valószínűleg - a címhez hűen - nap mint nap a fejében van, vagy csak szimplán írta, ami jött. Végül is, nem egy hatalmas hiba, ettől a könyv maga élvezhető, csupán egy idő után zavaró.
Ha tehetitek, olvassátok el! Várom a véleményeteket!


10/8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése