2013. november 28., csütörtök

Nyolcadik hang


Nyolcadik hang

Hey Olvasók! \m/
A fejezet megírása közben a Guns N' Roses - November Rain-je szól, továbbá még Aerosmith, Beatles. Felpörögtem az biztos. Szóval, most olyan részt próbálok összezongorázni nektek, mint amilyet élvezet lesz olvasni. Remélem, meghozza a kedveteket gépelni, főleg kommentet a részemre, és pipálgatni.
Rock 'N' Roll! |m|

*****

A koponyámba férkőző fejfájással keltem. A tegnap esti "kirúgok a hámból" buli túl jól sikerült, az utópartiról nem is beszélve.
Atya ég! - gondoltam. - Gyengén is fogalmaztam.
A félhomályban feltornáztam magam a padlóról.
Ezért fáj mindenem - köröztem a vállammal
Álmosan szétnéztem az alvó testek között, amik többen voltak, mint négy. Eszembe jutott, hogy a többiek itt maradtak, és elaludtak velünk együtt. A kanapén Lorrie feküdt, lelógó fejjel, abnormális pozícióban, elkenődött sminkkel a képén, egy madárfészekkel a feje tetején, ami lefelé lógott a padlóra, összegabalyodva a horkantgató Emmett csizmájával. Jobban fókuszálva megláttam Matt kabátját a srác fején, amitől a horkantások életre keltek.
Megdörzsöltem a szemem, majd nagyot nyújtóztam a tegnapi ruhámban. Folyamatosan a muzsika dörömbölt a fülemben, amit tegnap együtt játszottunk.

Cash kipróbálta a gitáromat, és mutatott pár tervben lévő riffet. Megállás nélkül azt hajtogattam, hogy ezt nem szabad elrontani, ne merjen kezdeni vele semmit, mert így tökéletes, ahogy van.
Amit az a pasas leművel a gitárral... Komolyan mondom, elszégyellem magam. Mint valami varázsló, vagy tudom is én, annál ezerszer jobb.
Részegen az ember énekel, meg ilyenek, de nekem az nem kell hozzá. Mondjuk, tegnap jól esett nyekeregni abban az állapotban, az Aerosmith - Angel-jét, különös kedvet hozva a csellengő társaságra, hogy együtt énekeljünk. Oliver és Matt együtt dünnyögték a dobszólókat, mikor olyan hóbortos kedvük volt.
Lenyűgöző élményben volt részem.
Vigyorogva pillantottam meg Asht, aki legjobb partnerem lett a rögtönzött karaokejátékunkban, brutálisan egymás húrján pendültünk. Most aludt. Fél karjával a homlokát takarta, egyik lábát felhúzta a seggéhez. Az erősítők mögött szundított, Oliverrel, Nate-tel elszórtan egy furcsa, megmagyarázhatatlan alakzatban.
Én az ajtófélfa mellett nyúltam ki, kitekeredő pózban, amit lehetetlennek tűnt megcsinálni.
Nekem sikerült.
Rob a dobok mögött ülve aludt. A cineken támaszkodott, az segített, nehogy leborítsa az egész felszerelést, felriasztva a társaságot, a dobverők a kezében lapultak, megmagyarázhatatlanul meghajlított végekkel.
Nem csodálom. Nála nem hosszú életű egy verő sem.
Az apró próbateremben kongó csend lebegett, a tegnapi kiáltozások, éneklések, vihogások után. Nehezen tudtam megszokni. Az asztalon lévő hamuzóból lassú, tekervényes füstcsík célozta meg a plafont, ám félúton szertefoszlott, beleveszve a levegőbe. Üres üvegek sorakoztak az asztalon, több felborítva, némelyik már legurulva, törötten terült el alul.
Az állandó sötét miatt az ablakmentes teremben nem lehetett megállapítani, mennyi az idő. Egy erős kávéért áhítozva felemelkedtem, és a cuccaimért léptem a kanapéhoz. Sikerült nem felrúgnom, belelépnem senkibe, háborítatlanul közlekedtem köztük. A sarokban kuporgók közül tudtam, hogy Eddie, meg Len kecmergett el oda.
Javában átértem a szétterült embereken, az alacsony töltéssel rendelkező telefonomhoz, felkapva megnéztem az időt.
MI? A picsába, elkések!
Azonnal eszeveszett értetlenség lett úrrá rajtam. Hétfő reggel van. A kabátomért nyúlva belebújtam, aztán ahogy voltam, kifelé zakatoltam. A semmiből hasra estem.
Gratulálok! - morogtam.
Arrébb akartam rúgni az utamba került valamit, mikor tompa "Aú, mi a fasz?" motyogás jutott el hozzám. Rendezetlen loboncom mögül kilesve egy szinten a vicces képet vágó Cash-re meredtem. - Ó! Bocsi - mentegetőztem sietve.
Oroszlánsörényét megrázva válaszolt. - Nincs baj. Asszem...
- Akkor király.
Behúztam magam alá a lábamat, talpra szökkenve. Segítséget nyújtottam neki azzal, hogy tenyeremet felé emeltem. Túlságosan reggel volt neki, nem is beszélve az ébresztésről. Elfogadva a kezem, belecsapott, hogy felhúzzam, amit megtettem. Hamarosan velem szemben állt.
- Melóba sietek.
- Ó! - a felismerés elérte a szemeit, amik barnán csillogtak. - Meló.
- Meló - dünnyögtem. - Hétfő van.
- Jaj!
- Én elindulok, persze nem sietek, - tettem hozzá fürgén - látom, te se.
- Nem igen. Előtte lezuhanyzok ha nem baj. Rég ért víz - nézett végig magán.
- Menj csak! Itt sem vagyok.
- Kösz.
A folyosón még hadartam egy kicsit.
- Törölközőt találsz a zuhany melletti akasztón!
A lendület hevében egyenesen a járda közepére estem, egy kedves kis pár ölébe. A két velem egykorú meglepődöttnek tűnt...
Egy másnapos, büdös kiscsaj közéjük omlik, mint valami zombi. Miért is csodálkozom.
- Hali. Bocsi, sietek.
Ennyit tudtam mondani. Szedve a lábamat igyekeztem a plázába.
Seymour megöl.

*****

A lemezbolt nyitva volt.
Valakinek ki kellett nyitnia. Egyet jelenthet. Seymour itt van.
Átfutottam szememmel a kirakatot, megállapodva utoljára a "Nyitva" táblácskán, amire én rajzoltam hangjegyeket, meg gitárt, mikrofont, a hátuljára meg dobokat, lemezeket. Annak idején meg lett engedve.
Nagy levegővétel után belibbentem az ajtón, könnyedén kígyózva a sorok között, lefejtve a vállamról a kabátot. A pultban senki nem állt. Beslisszoltam a helyemre, eltéve a dzsekim. Feltűnt, hogy a füzetemet nem hoztam magammal.
Francba. Jól indul a hétfő reggel!
Gyűlöltem a hétfőt. Mindennél jobban. Költöttem is hozzá egy pársoros kis dalt, csak sosem volt időm, ihletem befejezni. Semmi nem jutott eszembe, mikor felé görnyedtem, mikor ódákat tudnék zengeni, miért utálom a hétnek ezt a napját.
Mint olyan sokszor, Seymour úgy lopakodott elő az irodájából, hogy véletlenül se vegyem észre. - Hát te? - förmedt rám szinte röfögve.
- Én mi? - kérdeztem vissza. - Dolgozom.
"Viccelsz velem?" arckifejezéssel megtámaszkodott a pulton. - Nem erre gondoltam. Fél órát késtél!
- Igen, bocs. Tö...
- Többet nem fordul elő? Hm? Ezt akartad mondani? - rebegtette undorító pilláit. - Közlöm veled, a legutóbbi alkalommal pont ugyanezt mondtad.
- Sürgős...
- Nem érdekel, mi volt a hétvégén annyira észveszejtő, hogy elfelejtsd a kötelességedet! - vágott közbe durván. Kezdett az agyamra menni, és annak ellenére, hogy jövő hónaptól nem tudnám fizetni a lakbért, felmerült bennem a felmondás lehetősége, még mielőtt kirúg. - Munka van!
- Tudom.
- Nem úgy vettem észre.
Karba font kézzel farkasszemet néztem vele, szuggerálva a megszólalásra.
- Még egyszer elő ne forduljon, mert ez volt az utolsó lövésed. Nem lesz több haladék!
Kurva anyád.
- Oké - bazsalyogtam halálosan.
- Kiugrok reggelizni - vetette oda boldogan, tudva, hogy nekem nem volt rá időm, és kegyetlenül korog a gyomrom.
Dögölnél meg - martam szememet távolodó hátába. - Hagyj valamit azért a többi vendégnek is!
Abban a pillanatban három "kedves" vevő lépett a boltba, perverz vigyorral. Ők mindennapos látogatóim. Mindig járnak egy kört, sugdolóznak, aztán egy gyújtó után elhúznak.
Amilyen kedvemben vagyok, beszólok nekik!

*****

A magazinboltba botladozva csupa színes címlap örvendeztetett meg. Egy mindig különösen érdekelt, aminek rögvest a keresésébe kezdtem. Lesz időm beleolvasni kajaszünetben. A hangulatos boltban a plafonig értek a polcok, amiken az újságok tízesével húszasával álltak.
Érdeklődve vetődtem a zenei részleghez, ahol a szívemet melengető színes darab várt, vagány, recés betűkkel kirakott címmel, a Cool 'N' Rock. Mosolyogva kaptam a kezembe.
A főoldalon a The Rolling Stones pózolt. Ajándékba adtak három posztert hozzá, egyet a Nirvana-ról, egy AC/DC-s, és Led-Zeppelin-es.
Belelapoztam, de mint minden számot, ezt is megveszem. Elugrándoztam a kasszához, Lorrie sehol se volt. Bármikor bejöhetett volna, neki nem baj, ha késik. Elvégre... ő, meg Jay, a főnöke, együtt másznak ágyba. Elég sűrűn.
Azt is megteheti, hogy egyáltalán be sem jön. Sejtésem szerint ez történt.
- Hé! Szevasz AJ! - került elő a híres Jay a raktárból. Füle barátságos mosollyal ért el a füléig. Sokszor irigyeltem meg Lorriet - azt a mázlista boszorkát -, hogy ilyen pasija van.
Jay egy szenvedélyes rocker volt. Elhivatottan melózott már a suliban. Alapított már bandát, de mindig csak gitárosnak maradt meg, sosem szeretett énekelni. Kár. Iszonyat jó hangja van.
Meg ahogy kinéz!
A kidolgozott, meg a vékony test között volt, magas, megfelelő súlyú. Haja feketén csillogott, aminek örökös semmilyen állásától úgy tűnt, mintha most ugrott volna ki az ágyából. Szemei a legkékebben villogtak, mintha tükrök lennének, és nem elég, hogy a mosolya vakító, még ez is rátett egy lapáttal.
A volt barátomra, Renre emlékeztetett.
Feszes, tépett ujjú atlétát viselt, ráadásul Metallica logóval ellátva. Vigyorogtam. - Csákány Jay! - lazán átnyújtotta öklét egy öklözésre. - Szexi a pólód.
Amikor rajta van, mindig dicsérem.
- Kösz! - a mosolya tovább nőt az újságot látva a kezembe. - Tudtam, hogy ezért jöttél - bólintottam. - Tudod mit? A tiéd. Viheted.
- Komolyan? Kösz. Mondtam már, hogy jó fej vagy?
- Ezerszer. Minimum.
Ilyen dobások után? Nem ez az első eset, hogy ingyen kapom meg a Cool 'N' Rockot.
- Lorrie?
- Nem jött. Mesélte, hogy nyomultatok tegnap.
Biztos megőrülnél a féltékenységtől, ha látnád, milyen Ash mellett - húztam el a számat.
- Ja. Te merre voltál?
Összeesküvően szertenézett, megbizonyosodva arról, hogy ketten vagyunk az üzletben. - Megígéred, hogy nem mondod el senkinek? - siettetve biccentettem. - Jegyek után mászkáltam. El akarom vinni Lorriet a Green Day koncertre St. Louis-ba.
- Kedves tőled! - duruzsoltam. - Amiért ideadtad, - lengettem az újságot - adok egy tippet, amivel végleg leveheted a lábáról.
- Na!
- Imádja az epret. Minden formában! Legjobban az eperkoktélt. Szóval... gondolom nem indultok haza a koncert után, hanem megszálltok valahol. Hidd el, ha ezzel várod, leveszi a bugyiját!
- Biztos?
- Nem azért mondom, mert allergiás rá, vagy valami. Haver vagy! Bízz bennem! Nem tőlem tudod, oké?
Tényleg így van.
- Oké! Kösz, AJ! Ajánlom a James Hetfield-es interjút! Besírsz rajta - bökött a kezemben lévő papírkötegre.

*****

A hangszerboltban nyomott hangulat csapott meg. Kezemben két gőzölgő kávéval, két szendviccsel, meg az olvasnivalóval a hónom alatt araszoltam, remélve, senki nem rúg majd fel. De egy bámészkodó sem mászkált erre. Diadalmasan láttam, hogy Cash a pult mögött szenved az unalomtól.
Jöttem megmenteni.
Hátravetett fejjel hintázott a székén, amit magának hozott, tarkójára tett kezekkel dőlt előre, meg vissza. - Remélem, kurva éhes vagy, és álmos!
Hangomra felkapta a fejét.
Észre sem vett? Mellette ki lehetne rabolni a boltot.
Nagy ásítással nyugtázta azt, amint elé pakolok a pultra, és felülök. - Az vagyok.
- Egy kávé, meg egy szendvics.
- Kösz - hörpintett máris a forró italba, falánkul beleharapott a kajájába.
- Nézd, mim van! - mutattam meg neki az ingyen szerzett tárgyat.
- Cool 'N' Rock? - csámcsogta. - Szereted?
- Minden szám megvan a legelsőig visszamenőleg. Itt hagyom neked olvasni.
- Megköszönném.

3 megjegyzés:

  1. Szia Cleo, drága! <3
    Jöttem írni, ha már hisztiztem, hogy mikor lesz rész. :) Nos ezt a fejezetet imádtam, a zenéért meg egyenesen odavoltam. AJ nagyon-nagyon szimpi, bírom a stílusát, de Lorrie a befutó nálam. Iszonyatosan jó karaktere van, jól kitaláltad! :) Jay is szimpi, de Ash-t imádom, ő a mindenem amúgy is a GNR-ből. :)
    Amúgy most mi van Cash és AJ között? Nagyon úgy tűnik, hogy kedvelik egymást. lehet ünneprontó vagyok, de sokkal jobban bírnám Ash-t és AJ-t együtt, valahogy az ikonikus fellépésük jobban passzol. ^^
    Várom a következő részt, de nagyon! <3
    xx, Dorsee

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorsee!

      Ez a legkevesebb, hogy hoztam az újat. Most már pörgősebben fogom, ígérem! Örülök neki, hogy bejönnek! Igen, Cash meg AJ az egy... hogy is mondjam, szimplán haveri páros, ami most kezd kialakulni, elvégre alig ismerik még egymást. De hidd el, nem lesz elkapkodva semmi, Ash, és a többiek is belopják magukat valahogy a szívébe, van, aki máshogy :P
      Tehát, ha nyomon követed az eseményeket, több párost is remélhetsz, akár EGY embertől, megtudod, miért.
      Köszönöm, hogy írtál, sietek az újjal!

      Puszi, Cleo

      Törlés
  2. Szia. Most ilyen megszeppenten :D Annyira... különleges, és egyszerű, de hétköznapi történet hogy Grr! Kiráz a hideg. Könnyen elképzelhető, nem magasztal az egekig senkit, nincsenek benne uncsi szereplők. Egy pár blogot olvastam már, de itt órákig képes leszek megragadni. Hajrá csajos!:D

    VálaszTörlés